Szösszenet

Miért ilyen rohadt nehéz minden? Miért? - üvölteném legszívesebben, de ehelyett csak leírom.
A gondolataim annyira szét vannak esve, hogy talán egyetlen normális mondatot sem fog sikerülni leírnom, de muszáj megpróbálnom kiadni magamból valahogyan, valahol.
Mi a nagy, fájdalmas helyzet?
Az, hogy kibaszottul szerelmes vagyok. Nem szépítem, nem másítom, ez van. És mi ebben a gáz? Hogy olyan emberbe, akibe nem kéne, akibe nem lenne szabad... Mert neki semmit nem jelentek. Semmit. Olyan vagyok neki, mint egy ismerős, aki van, és kész. Még csak barát se... Párszor beszélgetünk, ami nekem a menny, neki meg a semmi. És az fáj a legjobban, hogy ezt tudom...
Nem mondja, de érzem, és sejtem, ami épp elég ahhoz, hogy rémesen kínozzon.
A barátnőjéről meg ne is beszéljünk. Két év... úristen, mennyire szeretheti, ha ennyit kibírt mellette? Rémes. Rémes. Rémes.
Bocsi, de a gondolataimnak vége, a sírógörcs kerülget... majd jelentkezem...

megint

Remény.... mikor már elengedem, lemondok róla, magától tér vissza. Nem hívom, nem akarom, és mégis megjelenik. NEM AKAROM! Nem akartam.
Pont ma írtam, hogy vége, nem beszélünk. Erre rám ír. Ma. Most. Mikor már nem akarom. Mikor már nem kell.
És mily est megláttam, hogy írt, azonnal feléledt bennem a remény. Ismét. Megint. Ugyanolyan erővel, mint előtte. Nyoma sem maradt a 2 hetes erőfeszítéseimnek, hogy elfelejtsem. Semmi. Nuku. Halál. Végem.
Mi a fenét csinálok ezután? Mit, mikor megint elmegy? Mi lesz VELEM?
Félek, nem akarom és mégis.
Akarom, de nem így. NEM MOST. Már nem.
MEGHALOK! Meghaltam.
Végem, ennyi voltam. Elvesztem, ismét nulla vagyok.
Gondolatok nuku. Ismét egy agyatlan zombi lettem. Ő irányít.
Senki vagyok.

erő

Megint itt vagyok, jó sok idő után. Nem tudom mit mondhatnék. VÉGE. Nem beszélünk többet letiltott, gondolom Réka miatt. Gyűlölöm azt a lányt, és a srácot is, mert ennyire papucs. GÁZ!
Már nem érdekel. Átvert, és aki nekem fájdalmat okoz, az többé nem érdekel mostantól. Nem kapaszkodhatok olyanokba, akik elrúgnak maguk mellől - nem foghatok olyan gallyat, ami nem bír el. Nekem gyökerek kellenek, vagy vastag törzsek, akik megtámasztanak, megtartanak és nem hagynak leszakadni, elveszni.
Ha segítő jobbat kapok, nem egy szó kell - egy ölelés, egy együtt érző pillantás.

Felnőttem. Látom, hogy milyen vagyok, látom milyenek mások. Felismerem, ki játszik velem, és ki menne értem tűzbe. Szeretem a barátaimat, még ha tudom is, hogy ők sokszor elfelejtenek engem. Egyetlen ember van, aki ahányszor rosszat teszek, végül mindig megbocsájt. Mindig visszatér mellém, akárhányszor választ el minket a sors. Ő Klaudia.
Mellettem áll, harcol értem és megvéd, mikor homokba dughatná a fejét.
Nem úgy mint a többiek, akik meg is teszik. Akiknek csak Petra vagyok, aki néha velük lóg. Akit elfelejtenek. Aki nem fontos. :(

Érzem, mennyire erős vagyok. A terhek egyre csak gyűlnek a vállamon, de én kitartok, mert erős vagyok. Erős, független és szabad szellemű. Látom azt, amit mások nem. Felállok, miután eltapostak, újra kezdem a váram építését, miután lerombolták. Fal vesz körül, mely olyan kemény, mint én - csak egy rokonlélek törheti át.
Volt, hogy beengedtem oda valakit, ő pedig belülről felemésztett, a tudtomon kívül. Eltiporta a lelkemet anélkül, hogy észrevettem volna. Ott ült a darabkákon, nevetve, és nem láttam, mit tesz. Élvezte, hogy szenvedek, én pedig a barátomnak tartottam. Nevetett, amikor könnyáztatta szemmel meséltem neki a fájdalmamról. Kigúnyolt, megalázott és én még mindig szerettem.
De leküzdöttem, már nem érdekel. Rájöttem, ki is ő. Egy báb, akit a porondmester mozgat. A barátnője.
Ott hagytam a bábot, túlléptem rajta, és újrakezdtem. Mert erős vagyok.

hm.

Én nem akarok folyton rinyálni... tényleg nem.
Múltkor elgondolkoztam egy kicsit, hogy miért látok mindent ilyen borúsan, és miért járok meg mindig hullámvölgyeket.
Szenvedélyes ember vagyok... intenzíven élek meg mindent... csalódást, szerelmet és mindent. Vagy utálom az embereket, vagy imádom... és ők is így vannak velem. Persze vannak, akik álbarátok... vannak, de a semmiért... nem törődnek velem... nem érdeklem őket...
MIÉRT KELLEK AKKOR?
nem foglalkoznak velem, csak max buliba.... nem érdekli őket mi van velem... CSAK kevés embernek vagyok fontos igazán... túl kevésnek...
egy sincs olyan, aki mindennap minden percébe mellettem van... gáz? talán. így jártam.

És igen, szerelmes vagyok... egy bunkó, hazug, szemét emberbe. Lehet ennél ironikusabb a sors? Nem hinném... igyekszek védeni magamat az ilyenektől, erre milyest szembe jön velem egy az utcán, belezúgok mint szamár a kútba... na ja.
Helyes... gitározik... finom az illata... különc...perverz és humoros... asszem ezek miatt őrjít meg...
meghalok! mindig a balfaszokat fogom ki... :( és a csajos pasikat... mmint akiknek van csaja... két éve... szép (N) :(

könny

Igen, megint itt vagyok. Olyan... jó hetem volt.
Szerdán egész nap vigyorogtam, nevettem és ugráltam, meg ilyenek. Totál jó volt.
Csütörtökön volt egy óra, amin halálra szidtam az egyik tanárt, de utána 8. órába tesi jó volt. Volt egy srác, akivel tök jól elkosarazgattam. Épp 1-1-eztünk, amikor mentem kosára, ziccerrel, be is dobtam, ő meg jól elkúrta a labdát, és fejen találta fancsalinét xD az meg lefejelte a betoncsövet és letört a foga. Vicces volt XD
Péntek... jól indult, nagyon jól, és fatálisan ért véget. Hát, a reménykedésnek tényleg nincsen értelme. Mármint, mit ér, ha utána úgyis csalódnom kell?
Ma meg haláldepi. Esküszöm, hogy meg akarok halni. Nem akarok élni, nem szeretnék. Nincs értelme. Nem szeret senki. Istenem, mi olyan rossz bennem? Miért vagyok ennyire csúnya? Miért nem tudnak szeretni?
Egy icipicit... egy kevéske ideig... könyörgöm, szeressen már valaki úgy. Helyesen. Nem hiszem, hogy sokat szeretnék.

Nem tudom, meddig bírom még... komolyan. Olyan rossz, hogy ilyen élet jutott nekem. Miért nem kapok feleolyan jót mint a többség? Nekem elég lenne....
Mindenkinek van valakije, aki szereti, imádja... csak nekem nincs. Csak én vagyok egyedül, szerencsétlenül nyomorult. Csak engem nem szeretnek. Csak én akarok meghalni.

Jó, nemtudok tovább írni, úgy könnyezik a szemem. Majd később...

Körforgás

Hogy mi változik körülöttem?Igazából semmi. Csak pár szakasz van, amik váltogatják egymást, folyamatosan ismétlődnek.

Az egyik ilyen a suli. Ott vagyok, teszem a vagány-vagyok-szeressetek régi figurát, aztán a vonaton kifújom magam, és álohá, új Petra, viszlát jófejcsaj!

Ezután van a szomorú, magányos és depizős fejezet: megy a sok szomorú zene, írom az életemet, és várom, hogy valaki idejöjjön egy ilyen szöveggel: Hahóóó, szeretlek te idióta!
Persze arra várhatok! Így hát marad a depi, hogy sose lesz senkim, sose leszek fontos senkinek, és az ehhez hasonló szokásos Petraságaim.
Komolyan, felkéne találni egy új szót... petrásság. Ez jelenthetné azt a sok hülyeséget, amit csinálok, és akkor magyarázkodnom sem kéne, csak annyit mondani: ez petrásság. És mindenki értené miről van szó.

Aztán szoktam még boldog is lenni, nagy ritkán, amikor beszélek egy bizonyos emberrel. Olyankor táncolni akarok, nevetni és vigyorogni, élni, mint régen. Olyankor én vagyok én, az igazi én. A bolond, a vigyorgós és a bohókás Petra. De olyan ritka!
Ilyenkor reménykedek, nagyokat álmodok...
...hogy másnap pofára essek.

Ennyi az egész. Egy körforgás. Hol vagyok most? Kitalálhatjátok, épp a 2. fázisomat élem ;) Ha a 3. státuszban lennék, összefüggéstelen dolgokat írnék, pozitív és optimista lennék, reménykedő és vidám bolondságokat. Csak ilyenkor vagyok higgadt, amikor józanon gondolkozok. Mert ilyenkor tudom, hogy nincs esélyem. Elfogadom. Kihangsúlyozom: ilyenkor.

Mit is írhatnék még? Ja, igen. Még mindig nem érzem magam gyerekesnek. Egy régi, kedvesnek nem nevezhető ismerősöm szerint az vagyok. Hogy miért? Azt nem tudta volna megmondani. Sokat filózok rajta, de még nem jöttem rá. Gyerekes, én?
Néha 30 évesnek érzem magam, ha nem többnek, nem hinném, hogy gyerekes vagyok. Nevetséges.
Jó, néha beszélek hülyeséget, kacagok a semmin, de ezt takarná a gyerekesség? Nem hiszem. Ez tök jó dolog. DE! Ha ezt jelenti, akkor büszke vagyok arra, hogy GYEREKES vagyok XDDD

Vallomás

Nem megy tovább...
Körülöttem mindenkinek olyan jó, olyan jó látni, hogy boldogok. Nem irigylem tőlük, ugyan! Csak azt szeretném, ha én is közéjük tartoznék; ha én is boldog lehetnék.
Szeretném, ha bátrabb lennék, hogy ki tudjam mondani az IGAZI érzéseimet és gondolataimat, ha lennék olyan vakmerő, hogy elmondjam.
De nem vagyok, és csak gyötröm magam, mikor tudom, hogy semmi esélyem. De mire is gondolok?! Nyomorult, szerencsétlen kis senki vagyok! Jelentéktelen! Senkinek sem fontos!
Ha valakit érdeklek is, senkinek sem vagyok a LEGFONTOSABB! Egyetlen ember lenne, aki azt mondja, hogy te vagy a legfontosabb, hogy mindig melletted leszek, és azt mondom, hogy ez örökre elég. Nekem nem kell rengeteg haver, tömérdek pénz és hírnév, vagy ilyesmi. Nekem szeretet kell. Olyanféle szeretet, ami mindig ott van, örökre, és nem egy pár napig tartó kis valami. Ami legyőz mindent, és nem mondja azt a végén: nem vagyok elég fontos. Kedvellek, de nem eléggé. Más a fontos.
Meghalok a fájdalomba. Úgy értem, lassan belebolondulok. ÉN!
Pedig szerettem azt a lányt, aki voltam. Mármint, normális keretek között. Szerettem nevetni, szerettem beszólni, ha olyan kedvem volt. Szerettem megölelni a barátaimat, szerettem beszélni és makacsul kiállni a véleményem mellett. Szerettem, hogy annyi indulat volt bennem, és sokszor csak nevettem saját magamon.
És most minden elromlott. Hogy miért? Ezt kérdeztem én is. Már tudom. Tudom KI miatt.
Meghalok. Nem akarom ezt. A szívem fáj, és már sikerült sírnom is miatta. Sosem sírtam még srác miatt, tényleg nem. Egyikük miatt sem.
Sírtam már haverok miatt, szüleim miatt, de srác miatt... Nevetségesnek érzem magam!
Örülhetnek a rossz akaróim, padlón vagyok.
Meg akarok halni, itt hagyni a fájdalmat és az ürességet. Szeretni akarok, a fenébe is :|
Itt vagyok 15 évesen, egy lelki roncsként, és tudom, hogy röhejes vagyok. Ennek nem kéne így lennie. Miért mindig azt akarom, ami nem lehet az enyém?
Miért kell arra vágynom, aminek az esélye, hogy megkapjam nulla?
Csak egy olyan lány szeretnék lenni, akit szeretnek. Mindenki megkapja. Én miért nem? Nem érdemlem meg, nem vagyok elég szép, okos és jó?Nem vagyok elég vicces, kedves, jó társaság, vagy miért?
Tudom, hogy nem vagyok szép, sokszor bután viselkedek és hülyeséget beszélek, de nem lehetek tökéletes, könyörgöm!
Annyira tudnék szeretni, annyira nagyon! Annyira akarok...
Csak valaki mondja meg, mit csináljak, hogy jó legyek, és esküszöm megteszem! Annyira akarom...
Nem tudok szebbé válni, nem tudok kevésbé Petrás lenni... miért nem vagyok jó? Komolyan, kérem....
De tudom, hogy hiába kérem.... szeretetet nem lehet venni... Bár lehetne!!! A világ összes kincsét odaadnám érte... bármit megtennék... komolyan bármit... de lehetetlen...

:)

Én... nem tudom, mit is írhatnék, csak érzem ezt a kényszert, hogy írj már valamit!
Szóval, írok. Tegnap este voltam a loksiban, rengeteg jó haverral, de ott volt egy bizonyos csaj, nevezzük x-nek, aki meg akart verni. Mondtam is a többieknek, hogy ne menjünk oda, de ők meg ilyet szólnak: rád mer nézni, esküszöm szét verem a képét.
Mondanom sem kell, úgy meghatódtam <3 :)
X folyton engem sasolt, de szólni nem mert XD mondhatom vicces volt :) aztán lelépett, minden happy volt.

Ma meg így 2 másodpercenként változik a hangulatom. egyikbe ugrálok és táncolok, a másikba meg majdnem elbőgöm magam. Kurva idegesítő :S :/
Ennyi XD

Fáj

Fáj. Minden kis hülye szó, amit említenek, úgy perzsel, mint a tűz; eléget és nem marad utána semmi, csak a fekete hamu, az üresség és a semmi jele. Jó lenne Szfinxnek lenni - ő feléled a hamui alól, de én ott maradok örökre, és semmi nem szedhet ki onnan. Egyetlen ember lenne képes rá. De ő jóformán azt sem tudja, ki vagyok.
Csak hallgatom az Alvin és a mókusok számait, sajnáltatom magam, és próbálok az élet apró örömeire koncentrálni: úgy tűnik, írónak egész jó leszek, ha végül ezt választom. Úgy tűnik, egyetlen igaz barátom megmaradt. Ő Dávid :) Hülyén fog hangzani, de olyan, mintha a bátyám lenne. Egyetlenegy dolog kivételével mindent tud rólam, tényleg mindent. És... jó érzés lenne elmondani azt az egy dolgot is, de józanon még senkinek sem vallottam be. Ittasabban pedig hát... :$ De mázlira az a 3 ember se volt józan, akiknek elmondtam, szal remélem elfelejtették. Mindegy.
A lényeg, hogy mindezek semmi se érnek. Az életem épp oly üres és értelmetlen, mint volt. És az is marad örökre. Üres porhüvely; száraz puszta. Csupán annyit érek.

Összefoglalás vagy mi xD

Ez az év utolsó napja, és úgy érzem, 2010 egy nap szart se ért, egy feleslegesen elvesztegetett év volt, olyan drámákkal, hogy elmehetett volna egy brazil szappanoperába is.
Most megpróbálom rendszerezni magamnak:
JANUÁR: öhm, hát furcsa hónap volt, akkor kezdtem el beilleszkedni a bandába, és akkor lettem jóba az emberkékkel, úgy igazán.
FEBRUÁR:dettó január, kurvajó hónap volt, élveztem az életet, meg a loksit, és mindent :)
MÁRCIUS: deszkásfiú és motorosfiú =) sokat voltam még a bandával; nagyonnagyon jó hónap :)
ÁPRILIS:körülbelül a márciussal megegyező, faszás hónap volt, bár gálsaca szívatott, kurvajókat röhögtünk rajta ;)
MÁJUS:szétkúrt hónap; világvége. no banda, no deszkásfiú; motorsfiú versenyen Törökországba:kigyulladt a motorja, és kórházba volt enyhe égési sérülésekkel, kitört boka, szilánkos kéz. agyrém volt. (de már jól van Csongi)
JÚNIUS: halálos unalom, magány és depi. Gyűlöletes hónap.
JÚLIUS:javulás, banda vissza, bulik és bulik. Javulás.
AUGUSZTUS:laza kis hónap, izgalom a koli miatt, bandabanda, minden tökély.
SZEPTEMBER: német lányom itt volt, az egyik német-magyarsráccal a sok "játék", a kolisgyerekkel a sok duma xD de banda vége, ismét. Szar hónapok, de ott volt a szobatársak klubja, és kihúztak a szarból :)
OKTÓBER: életem egyik legjobb szülinapja Katámmal, emberekkel akik szeretnek; a rossz barátok leszakadtak rólunk, végleg :/ Ez rossz volt, mert ígérgették h jönnek, de basztak jönni :/
NOVEMBER: megismertem pár jó embert, az egyikükkel viszont hát megszakadt a kapcsolat, mert eltiltották tőlem, és ez rosszul esett. A szobában 2-en maradtunk. Agyrém.
DECEMBER: beteges hónap. 2 vérvétel, 3hasi ultrahang, és ilyesmik. Karácsony életem legszebb karácsonya. Két ünnep között volt minden. Kiderült, hogy az egyik újabb emberrel, akit megismertem fatális félreértés történt, nem utál, azt hitte, én őt. Totális megkönnyebbülés volt :D Kedvelem, és amúgy is utálom, ha valakivel rosszba vagyok. Szóval ja...

És hát igazából ennyi. Este szilveszter, két régibarát nálam alszik, amiért nem repesek annyira, de hát majd megoldjuk. Este loksi, de félek, hogy rossz lesz... reménykedek az ellenkezőjébe... :/
Adios amigo, boldog újévet! :)