Doki

Ma is tettem egy hatalmas lépést afelé, hogy igazi, komoly felnőtt nő legyek. Voltam a nőcidokimnál, és felírta nekem a gyógyszeremet. Már csak egy vizsgálat van hátra, amire az én első és egyetlen igaz szerelmem fog elkísérni, mint a rendes, komoly felnőttek esetében. Hű, elég durva, hogy mennyire megváltoztam nyár óta, amikor még egy kis zavarodott lányka voltam. Most meg felelősségteljes felnőtt nő. Wáow. Ez azért nem semmi. Soha nem hittem volna, hogy eljutok idáig. :) 

De.. hát ez természetes, nem? Az ember változik, felnő, komoly kapcsolatba kezd, terveket épít, jövőt tervez, és szép lassan elveszíti a gyermeki énjét. Jó, ez az utolsó az én esetemben nem igaz, mert legbelül mindig is egy kislány maradok, aki imádja a fagyit, meg a strandolást, és belelkesedik egy aranyos szótól. De hát ez vagyok én, és amióta Andris elfogad ilyennek, nem is akarok változni. Én így vagyok jó, ahogy vagyok. Kész. 

Anya meg volt ma osztályfőnökin, és Gabi néni is csupa jó dolgokat mondott rólam. Hogy okos vagyok, hogy látja, milyen komoly céljaim vannak, és a többi, és a többi. Jól esett, nem mondom, mert az iskolában csak folyamatosan dorgál és cseszeget, mintha valami lógós bűnöző lennék. Holott... Na, mindegy. 

A lényeg, hogy úgy tűnik, végre jó irányba terelgetem az életemet. Hát, mit ne mondjak.. IDEJE VOLT :D

Összefoglaló

Sok jó és kevésbé jó dolog történt az elmúlt két hétben. De a jó több volt, mint mostanában mindig. Először is, kikaptuk a féléviket, és mindössze 3 tantárgyból nem lettem 5ös, úgyhogy az évvégi kitűnő bizi egészen elérhető álomnak tűnik. :) 

A másik, hogy júniusban megyünk SPANYOLORSZÁGBAAAA!! Én, az én egyetlen szerelmem, a szüleim és a húgom. Annyira jó lesz, már alig várom *-* Körülbelül 9 napot leszünk Tossa de Mar-en, nem messze Barcelonától. A nyári tervek közé tartozik még egy balatoni hét Andrissal és az ő családjával, egy bécsi vidámparkozás, sok-sok peres, buli, és táncolás. Annyira jó lesz! Meg még egy csomó funolást kitaláltunk, de most hirtelen ennyi jut eszembe. Ja, állatkert :D Andris szívének vágya ^.^ 

A harmadik jó dolog, hogy az egyik hétvégén Orsiékkal buliztunk, és beszólt nekem egy srác. (Tipikus béna "jó a melled" beszólás volt), Andris pedig mint egy macsó istenség kiállt mellettem. Na, asszem ekkor szerettem belé 1000-jére. Másik hétvégén meg Dávidéknál házibuliztunk, ez is jó volt nagyon. 

És akkor jöjjön az egyetlen rossz, ami kicsit beárnyékolta a szép napokat. Egy icipici baleset, ami miatt még mindig félek kicsit. De hát.. cica mellettem áll, és anya is, és mindent megtettünk, hogy ne legyen baj. Reménykedek, hogy nem is lesz...

Mert hát ez nem ronthatja el a csodás napjainkat. Kedden levizsgázik, estére hazaér, aztán egy hétig az enyém, mielőtt menne snowboardozni *-* Az nagyon hosszú tíz nap lesz, míg nem láthatom :( FÉLEK.

"...I wish you were here"

Jó rég nem írtam már, de ennek egyetlen oka van: a mérhetetlen boldogság. Nem szeretnék folyton ugyanarról a témáról beszélni, de nem tehetek mást, hisz mostanában minden körülötte forog. Őt látom, ha behunyom a szemem, vele álmodom, és őutána vágyakozom, amikor nem lehet mellette. A karácsony és a szilveszter csodálatos volt, mert együtt lehettünk. Minden nap minden percét vele tölthettem, és ettől a kapcsolatunk tovább mélyült - bár nem hittem volna, hogy ez lehetséges, elvégre megismerkedésünk első napjától fogva feleségül akar venni :D 

De most komolyabb témákra is terelődött a szó. Az esetleges összeköltözésre, hisz ha felvesznek Pestre egyetemre, nekem is fel kell majd költöznöm. És ugyan miért laknánk külön, ha együtt is lehet? kérdezte teljesen jogosan. Igaza van! :) 

Aztán a gyűrű-téma is mostanában mindig szóba kerül. Én nem akarom elbízni magam, komolyan nem, de istenem, melyik lány ne lenne lelkes ettől a témától? Egy srác, aki máris képes lenne eljegyezni? Főnyeremény. Egy álom. És nem akarok felébredni! Ő annyira jó hozzám. Egyszerűen képtelen lennék ne szeretni. Mindene tökéletes számomra. Oké, STOP. Befejeztem az ömlengést. Nem lenne szabad ilyen lelkesnek lennem. Még nem. Csalódtam már máskor is. Most óvatosabbnak kell lennem. Igen, annak kéne lennem. De vele? Ó, Andris mellett ez lehetetlen. Mindig magával ragad. Azt hiszem, ő az én igazi szerelmem ♥