Ma is tettem egy hatalmas lépést afelé, hogy igazi, komoly felnőtt nő legyek. Voltam a nőcidokimnál, és felírta nekem a gyógyszeremet. Már csak egy vizsgálat van hátra, amire az én első és egyetlen igaz szerelmem fog elkísérni, mint a rendes, komoly felnőttek esetében. Hű, elég durva, hogy mennyire megváltoztam nyár óta, amikor még egy kis zavarodott lányka voltam. Most meg felelősségteljes felnőtt nő. Wáow. Ez azért nem semmi. Soha nem hittem volna, hogy eljutok idáig. :)
De.. hát ez természetes, nem? Az ember változik, felnő, komoly kapcsolatba kezd, terveket épít, jövőt tervez, és szép lassan elveszíti a gyermeki énjét. Jó, ez az utolsó az én esetemben nem igaz, mert legbelül mindig is egy kislány maradok, aki imádja a fagyit, meg a strandolást, és belelkesedik egy aranyos szótól. De hát ez vagyok én, és amióta Andris elfogad ilyennek, nem is akarok változni. Én így vagyok jó, ahogy vagyok. Kész.
Anya meg volt ma osztályfőnökin, és Gabi néni is csupa jó dolgokat mondott rólam. Hogy okos vagyok, hogy látja, milyen komoly céljaim vannak, és a többi, és a többi. Jól esett, nem mondom, mert az iskolában csak folyamatosan dorgál és cseszeget, mintha valami lógós bűnöző lennék. Holott... Na, mindegy.
A lényeg, hogy úgy tűnik, végre jó irányba terelgetem az életemet. Hát, mit ne mondjak.. IDEJE VOLT :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése