Most nyugodt vagyok, reményteli. Bár a dolgok semmit nem változtak az életemben, kezdem elhinni, hogy nekem is kijuthat a csodából. Annyi rossz ember él csodálatos életet, én miért ne kaphatnám meg? Miért ne jutnék be az egyetemre, ahova menni akarok, miért ne élhetnék együtt a szerelmemmel boldogan?
Igen, nehéz lesz. Igen, valószínűleg sokat fogok szenvedni a logisztikai mérnök szakon, hisz a kémiához és fizikához nincs is eszem és IGEN, lehet, hogy néha el fogok bizonytalanodni, hogy ez az isteni srác tényleg velem akarja-e leélni az életét... De ez az én jövőm - vagyis azt akarom, hogy ez legyen.
Kezdek magabiztosabb lenni. Már látom a célt - már csak egy év, és el is érhetem. Ha megérkezem Álomországba, boldog leszek. Kiegyensúlyozott. Az út már nem olyan hosszú, már végigsprintelhetem.
Jogsiletétel szeptemberben, szalagavató novemberben, felvételi decemberben, ballagás és érettségi májusban, szóbeli júniusban, a pontszámuk kiderülése júliusban, és el is érkeztünk a célhoz: a jövőbeni egyetemista életemhez Andrással ♥
