Mivel ma munkanap volt, nem mentem fel Pestre, hanem itthon maradtam, és suli helyett egész nem kockultam, írtam és zenét hallgattam, na meg prezentációkat készítettem a szünet utáni óráimra. Mindez estig eltartott. Ekkor bekapcsoltam a tévét, amin épp az X-faktor ment. És valami reklám, hogy jelentkezz az új tévéműsorba. És hogy én mit csináltam? Felléptem a netes oldalra, és jelentkeztem. Bele sem gondoltam, mit csinálok. Igaz, anyának egyszer már hülyéskedtem vele, hogy jó lenne, meg vicces lenne, de akkor végül nem tettem meg. Most pedig mégis, méghozzá úgy, hogy nem is szóltam neki! Az imént pedig küldtek egy e-mailt, hogy nemsoká felveszik velem a kapcsolatot és behívnak castingra. Om my fucking Gosh, mi van, ha tényleg megkeresnek? Nem vagyok színésznő, de szívesen kipróbálnám benne magamat, hogy menne-e. Ez pont annyira megtenné, mint a modellkedés, amit már vagy két hónapja tervezek, csak nem mertem jelentkezni még. Ide meg azonnal, hát persze. Jellemző. Ma egyébként sok merész dolgot tettem, például újságírásra adtam a fejem. Úgy értem, felmerült bennem, hogy arra adom, ugyanis találtam egy pályázatot, amire filmajánlót, könyvajánlót, valamit interjút kell készítenem egy híres, példaértékű emberrel. Ha nyerek, gyakornoki állást nyerek és egy csomó szakmabeli megismerheti a nevemet. Mi ez, ha nem egy remek lehetőség? De A) vajon sikerül elég jóra megcsinálnom ahhoz, hogy nyerjek? És B) honnan szerzek én egy eléggé híres, mégis rendes embert, aki nem utasít el azonnal? I don't know, I don't knoooow.
De végre megtettem. Cselekedtem a jövőm érdekében, kétszer is.
Bár fogalmam sincs, mi fog kisülni ebből a két dologból, egy biztos: legalább megpróbáltam. Anyáéknak egy szava sem lehet, foglalkozom a jövőmmel, nagyon is. De be kell valljam, rettegek. Mi van, ha rosszul sül el? Mi van, ha elbukom? És mi van, ha sikerül? Kételyek. Kételyek között őrlődöm.
