"Ne hagyd, hogy az emberek átgázoljanak
rajtad! Ez a te életed. Ha kell valami, merj lépni, és kapd el, mert senki nem
fogja tálcán eléd hozni azt, amire vágysz. A jókislányok mindig a második
helyre szorulnak."
Ezt a gondolatot ma olyan jól sikerült kamatoztatnom, hogy kapásból három tanárommal összevesztem (és egyik sem az én hibám volt). Körülbelül arról volt szó megint, mint mindig - hogy képtelenek elviselni, hogy nekem mindenről határozott véleményem van, és az igazságérzetem egy kicsit túlfejlődött, néha már túl is teng bennem. Tehetek én erről? Nem. És akarom-e irányítani? Nem. Aki szeret, az elfogad ilyennek. Aki meg nem, annak ott az ajtó ;) Vagy jelen esetben, ha a tanárról van szó, nem kell hozzám szólni. Ennyi. Én békés természet vagyok, ha nem baszogatnak. De komolyan...
" Ha úgy
érzed, hogy el van cseszve az életed, akkor ne hagyd úgy érezni. A remény
sohasem hal meg. Ne csak ücsörögj egymagadban, és ne mutasd az embereknek hogy
mennyire el vagy veszve. Ne sajnáltasd magad. Fel tudsz állni, csak hinned
kell. Mindenkinek ugyanolyan nehéz az élete. Gondolj csak bele, vannak olyan
emberek, akik nálad sokkal rosszabb helyzetben vannak. Becsüld meg az életed,
önmagad, és állj talpra!!”

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése