Furcsa. Nagyon furcsa úgy létezni, hogy szinte már azért is lecsesznek, ha levegőt veszel.
Nem tudom, miért pécéz ki mindig, mindenhol, mindenki engem a bajkeverőnek. Itthon, az iskolában... még egy egyszerű vonatúton is én vagyok az a lány, akit leszólítanak azzal, hogy "hé, igazán szexi, amit csinálsz", miközben csak egy könyvet olvasok! Az infótanár már akkor is ugrik, ha éppen kitolom a székemet, mert én biztos, hogy csalni készülök. A matek tanár szerint maga a sátán földi megtestesülése vagyok, a magyartanárom szerint meg csak egy nagyképű, nagyszájú kölyök.
És itthon? Ó, ugyan arról ne is beszéljünk! Tegnap már leírtam mindent, amit lehetett. Semmi nem változott azóta. Ma is megkaptam, hogy költözzek el a picsába, amivel nem is lenne probléma. Mennék én szívesen. De hova? Miből tartsam el magam, mikor még nagykorú sem vagyok? Ezeknek elment az eszük! Gondolkozzanak már... nem dobhatnak ki itthonról, miközben semmi rosszat nem teszek! Ötös-négyes tanuló vagyok, iskola után többnyire mindig hazajövök, különórára járok, a fő hobbim pedig a regényírás. Elég uncsi, nem? Szerintem ezek mellett simán oké, ha hétvégén kirúgok a hámból, iszok és bulizok a barátaimmal, nem? Nekem is jár egy kis lazítás! Elég stresszes az életem,ennyi simán kijár nekem is... azt hiszem. Nem hinném, hogy ez olyan rettenetes és gonosz dolog, mint ahogy ők beállítják.
De hát... ők tudják. Nekem ugyan mi beleszólásom ebbe az egészbe? A barátomhoz nem költözhetek, mert nem tudnék bejárni az iskolába. Kolis még akkor se leszek, ha az életem múlna rajta... albérlet? És mégis ki a jó isten fizetné azt nekem? Ők? Na, persze! Kész vicc. A szüleim nevetségesek, olyanok, mint a gyerekek. Nem gondolkoznak, nem mérlegelnek, csak cselekednének. Hát állok a dolgok elébe! Nekem aztán oly mindegy, hogy itthon szopok-e, vagy máshol. Igazán mindegy. Ennél úgyis már csak rosszabb lett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése