Angyal

Higgy magadban... ez az egyetlen mondat az, ami a dédinagymamámból megmaradt nekem. Közel 7 éve, hogy itt hagyott minket, és az emléke egyre inkább elhomályosul bennem. Csak annyira emlékszem, hogy ő csinálta a világ legfinomabb sütijeit, és akkora szeretet volt benne, amilyet más emberben még nem tapasztaltam.
Sokan dilis öregasszonynak tartották, de én mióta az eszemet tudom, imádtam. Volt benne valami természetfeletti bűbáj és kedvesség - igazi angyal volt. És most tényleg az, tudom.

Kérdezhetnétek, hogy miért hoztam most fel ezt a témát, amikor dédi már 7 éve nincs velem... azért, mert ezt mindig ő mondogatta nekem... Higgy magadban!
Amikor 6 éves voltam, és elkezdtem táncolni, ezt mondta. Amikor elkeseredtem, mert nem sikerült úgy valami, ahogyan szerettem volna, az első mondata ez volt. Aztán sütött egy tepsi sütit, elém tette, és azt mondta: Ettől nem változik meg semmi, de legalább eszel egy finomat. Egy darabot a lelkemből.

A mai napig emlékszem arra a napra, amikor meghalt... megéreztem, és anélkül tudtam, hogy nincs már köztünk, hogy bárki mondta volna. Nagyon hiányzik... Bölcs asszony volt, a legjobb a legjobbak között is, és eszméletlenül szükségem van rá...
Kell, hogy anyám helyett azt mondja valaki, szeret. Kell, hogy valaki higgyen bennem, és elfogadjon olyannak, amilyen vagyok...
És nem akarom őt elfelejteni, mert a bölcsességei tettek olyan emberré, amilyen ma is vagyok. Neki köszönhetem, hogy képes vagyok nevetni az élet fintorán, neki köszönhetem az igazi énemet, mert ő volt az, aki arra biztatott, legyek ön magam. Akkor nevettem ezen, és legyintettem. Legyek önmagam? Mit érek azzal, ha senkinek sem tetszik, amit lát?
Azt mondta: Akkor nem jó emberekkel vagy körbevéve, gyermekem. Az igaz barátok az igazi énedet akarják látni, nem egy odamaszkírozott (ez az ő szava) arcot.
És igaza volt, most már látom... megtaláltam az igazi barátaimat, és hálás vagyok dédinek azért, hogy erre rávilágított... Higgy magadban, légy önmagad!
Hallgatni fogok rá... hallgatni fogok rád, mert tudom, hogy figyelsz odafentről... szeretlek, dédi! <3

Szünet

Épp a szünetemet élvezem, ami annak ellenére, hogy egyedül vagyok, nagyon jó. Tesómmal csodálatos módon tök jól kijövünk most. (Bár tegnap reggel azzal ébresztett, hogy berontott a szobámba és a hátamra ugrott, amiért képes lettem volna letépni a fejét. Hajnal 9 óra volt, könyörgöm! Olyankor fekszek le, nem hogy már keljek is fel!)
De tényleg jól telik. Sokat kreatívkodok, rengeteget jegyzetelek, csak annyi ötletem van, hogy képtelen vagyok ennyit körmölni. Kiolvastam már két könyvet is, valamint megnéztem pár filmet is. Meglátogattam pár uncsitesómat. Erik 5 éves és imádom. Totálisan olyan kiskölyök, amilyet a mesékben lehet látni. Őrületes! Kitalálta, hogy megfeji a kutyát, mert M&M-es drazsé kell neki!
Barbi 1 éves, és ő olyan kislány, amilyenről mindig is álmodok! Csendes, mosolygós totyogós csodababa. Remélem, ha egyszer (nagyon nagyon sok év múlva) anya leszek, minimum ilyen kis tüneményem lesz :)
Mi is volt még?
Ja, igen.
Csináltam ma sütit - azért mondom, hogy csináltam és nem sütöttem, mert nem kellett sütni. Logikus, igaz?
Kekszes tekercs a neve, és mondhatni, hogy az a specialitásom, mert azt még soha nem rontottam el. (Kivéve egyszer, amikor beleöntöttem egy csomó rumot. Hihi! De legalább a vendégek örültek :D).
Igazából ennyi. Jesszus, unalmas lettem, mi? Mióta nem depizek naponta, halál unalmas fazon lettem! Bánom? NEM!

Változás

Mióta nem írtam, megjártam Németországot és rengeteg dolog történt velem.

Állítólag megváltoztam bizonyos dolgokban, és ezt én is érzem. Olyan, mintha valami visszajött volna a régi énből. Itt van bennem, viszont az új is megmaradt. Ennek van jó és rossz oldala is.
A jó:
1. Végre nem rohanok haza minden nap, nem döglődök itthon, hanem megyek Dávidékkal mindenfele, próbálom túlélni az életem.
2. Rossz dolgokat csinálok, amiket élvezek. Nagyon-nagyon élvezem, hogy ismét tudok az elcseszett kis hercegnőként viselkedni, aki szétoltja az embereket, táncra perdül az utca közepén és mosolyog mindenen. Gonosz dolog, de ez is bizonyítja, hogy még bennem van a Kisshercegnő.
3. Harcolok magamért, nem hódolok be az egyéniségek akaratának. Igen, megint én akarok irányítani. Akarom, hogy az én kezemben legyen a gyeplő, mint 8 éven keresztül. Jó vezető voltam, hallgattak rám és összefogtam a társaságot. Itt is megszerzem majd, amit akarok.
4. Pasik ;) Az elmúlt egy hónapba sikerült több pasit összeszednem, mint eddig összesen. Ott volt az a deltás eset, ami után mondjuk sikeresen leribancoztam saját magamat, és amit kurvára nem is akartam. Utána németbe Christian (két méteres, szőkésbarna haj, kék szem, édes gunyoros mosoly, mély bariton hang=álompasi)! Kezdődött azzal, hogy megfürödtem, tök nyugis voltam annak ellenére, hogy elfelejtettem magammal vinni a cuccom. Se gáz. Törölköző magam köré és go. Csak persze épp akkor jött arra a kis cukifiú. Odaáll elém, (áh nem stírölt végig XD) és azt mondja: Hy, ich heiße Christian. Besírtam a nevetéstől! Vacsi közbe is enyhén nem a fejemet nézte, hanem jó 40 centivel lejjebb, de áhh... haláli arc volt, főleg a kézilabda meccsen... *__* Utána szintén németbe egy magyarral is sikerült túl jóba lennem xD Nem kicsit nyomult, de szerencsére azon kívül, hogy letarháltam cigivel, megtanított billiárdozni, és ölelgetett meg mittudomén mit akart, nem lett semmi ( mert leléptünk. Biciklivel. Hajnal 3kor!)
Ja, és most megpróbálok majd dumálni Csongival, hogy akkor most mi is van?! Mert folyton megy ez a huza-vona, nem tudja egyikünk se eldönteni mit akar a másiktól. Javasolni fogok egy hatalmas őszinte beszélgetést, azt hiszem.
És a rossz:
1. Az érzelmek. Még mindent túl erősen érzékelek. Például tegnap este, amikor egy idegen csaj is jött velünk sétálni, és Dávidék nem voltak képesek leszakadni róla, olyan rossz kedvem lett, hogy sírni tudtam volna. Megőrjített az egész, hogy ott ugráltak neki körbe, de persze mikor mondtam, hogy haza akarok menni, rögtön jött, hogy "jajj, ne menj már!". De kérdem én, minek legyek ott, ha perpill le se szarnak?!
2. Dani. Tudom, tudom. Rémesen gáz, hogy még mindig szeretem, annak ellenére, hogy 5 hónapon keresztül átvert. De ez az előző pont hibája, hogy túl erősek az érzelmeim. Utálni akarom! Mindennél jobban! De nem tudom. Hiányzik! Látni akarom! És még se...

Azt hiszem, mára ennyi. Kezd fájni a fejem, fázok, nem akarok beteg lenni... Majd még jelentkezek! puszi.
(Mellesleg nem gáz, hogy nem is olvassa senki és így elköszöngetek! xD)