Változás

Mióta nem írtam, megjártam Németországot és rengeteg dolog történt velem.

Állítólag megváltoztam bizonyos dolgokban, és ezt én is érzem. Olyan, mintha valami visszajött volna a régi énből. Itt van bennem, viszont az új is megmaradt. Ennek van jó és rossz oldala is.
A jó:
1. Végre nem rohanok haza minden nap, nem döglődök itthon, hanem megyek Dávidékkal mindenfele, próbálom túlélni az életem.
2. Rossz dolgokat csinálok, amiket élvezek. Nagyon-nagyon élvezem, hogy ismét tudok az elcseszett kis hercegnőként viselkedni, aki szétoltja az embereket, táncra perdül az utca közepén és mosolyog mindenen. Gonosz dolog, de ez is bizonyítja, hogy még bennem van a Kisshercegnő.
3. Harcolok magamért, nem hódolok be az egyéniségek akaratának. Igen, megint én akarok irányítani. Akarom, hogy az én kezemben legyen a gyeplő, mint 8 éven keresztül. Jó vezető voltam, hallgattak rám és összefogtam a társaságot. Itt is megszerzem majd, amit akarok.
4. Pasik ;) Az elmúlt egy hónapba sikerült több pasit összeszednem, mint eddig összesen. Ott volt az a deltás eset, ami után mondjuk sikeresen leribancoztam saját magamat, és amit kurvára nem is akartam. Utána németbe Christian (két méteres, szőkésbarna haj, kék szem, édes gunyoros mosoly, mély bariton hang=álompasi)! Kezdődött azzal, hogy megfürödtem, tök nyugis voltam annak ellenére, hogy elfelejtettem magammal vinni a cuccom. Se gáz. Törölköző magam köré és go. Csak persze épp akkor jött arra a kis cukifiú. Odaáll elém, (áh nem stírölt végig XD) és azt mondja: Hy, ich heiße Christian. Besírtam a nevetéstől! Vacsi közbe is enyhén nem a fejemet nézte, hanem jó 40 centivel lejjebb, de áhh... haláli arc volt, főleg a kézilabda meccsen... *__* Utána szintén németbe egy magyarral is sikerült túl jóba lennem xD Nem kicsit nyomult, de szerencsére azon kívül, hogy letarháltam cigivel, megtanított billiárdozni, és ölelgetett meg mittudomén mit akart, nem lett semmi ( mert leléptünk. Biciklivel. Hajnal 3kor!)
Ja, és most megpróbálok majd dumálni Csongival, hogy akkor most mi is van?! Mert folyton megy ez a huza-vona, nem tudja egyikünk se eldönteni mit akar a másiktól. Javasolni fogok egy hatalmas őszinte beszélgetést, azt hiszem.
És a rossz:
1. Az érzelmek. Még mindent túl erősen érzékelek. Például tegnap este, amikor egy idegen csaj is jött velünk sétálni, és Dávidék nem voltak képesek leszakadni róla, olyan rossz kedvem lett, hogy sírni tudtam volna. Megőrjített az egész, hogy ott ugráltak neki körbe, de persze mikor mondtam, hogy haza akarok menni, rögtön jött, hogy "jajj, ne menj már!". De kérdem én, minek legyek ott, ha perpill le se szarnak?!
2. Dani. Tudom, tudom. Rémesen gáz, hogy még mindig szeretem, annak ellenére, hogy 5 hónapon keresztül átvert. De ez az előző pont hibája, hogy túl erősek az érzelmeim. Utálni akarom! Mindennél jobban! De nem tudom. Hiányzik! Látni akarom! És még se...

Azt hiszem, mára ennyi. Kezd fájni a fejem, fázok, nem akarok beteg lenni... Majd még jelentkezek! puszi.
(Mellesleg nem gáz, hogy nem is olvassa senki és így elköszöngetek! xD)