Vallomás

Nem megy tovább...
Körülöttem mindenkinek olyan jó, olyan jó látni, hogy boldogok. Nem irigylem tőlük, ugyan! Csak azt szeretném, ha én is közéjük tartoznék; ha én is boldog lehetnék.
Szeretném, ha bátrabb lennék, hogy ki tudjam mondani az IGAZI érzéseimet és gondolataimat, ha lennék olyan vakmerő, hogy elmondjam.
De nem vagyok, és csak gyötröm magam, mikor tudom, hogy semmi esélyem. De mire is gondolok?! Nyomorult, szerencsétlen kis senki vagyok! Jelentéktelen! Senkinek sem fontos!
Ha valakit érdeklek is, senkinek sem vagyok a LEGFONTOSABB! Egyetlen ember lenne, aki azt mondja, hogy te vagy a legfontosabb, hogy mindig melletted leszek, és azt mondom, hogy ez örökre elég. Nekem nem kell rengeteg haver, tömérdek pénz és hírnév, vagy ilyesmi. Nekem szeretet kell. Olyanféle szeretet, ami mindig ott van, örökre, és nem egy pár napig tartó kis valami. Ami legyőz mindent, és nem mondja azt a végén: nem vagyok elég fontos. Kedvellek, de nem eléggé. Más a fontos.
Meghalok a fájdalomba. Úgy értem, lassan belebolondulok. ÉN!
Pedig szerettem azt a lányt, aki voltam. Mármint, normális keretek között. Szerettem nevetni, szerettem beszólni, ha olyan kedvem volt. Szerettem megölelni a barátaimat, szerettem beszélni és makacsul kiállni a véleményem mellett. Szerettem, hogy annyi indulat volt bennem, és sokszor csak nevettem saját magamon.
És most minden elromlott. Hogy miért? Ezt kérdeztem én is. Már tudom. Tudom KI miatt.
Meghalok. Nem akarom ezt. A szívem fáj, és már sikerült sírnom is miatta. Sosem sírtam még srác miatt, tényleg nem. Egyikük miatt sem.
Sírtam már haverok miatt, szüleim miatt, de srác miatt... Nevetségesnek érzem magam!
Örülhetnek a rossz akaróim, padlón vagyok.
Meg akarok halni, itt hagyni a fájdalmat és az ürességet. Szeretni akarok, a fenébe is :|
Itt vagyok 15 évesen, egy lelki roncsként, és tudom, hogy röhejes vagyok. Ennek nem kéne így lennie. Miért mindig azt akarom, ami nem lehet az enyém?
Miért kell arra vágynom, aminek az esélye, hogy megkapjam nulla?
Csak egy olyan lány szeretnék lenni, akit szeretnek. Mindenki megkapja. Én miért nem? Nem érdemlem meg, nem vagyok elég szép, okos és jó?Nem vagyok elég vicces, kedves, jó társaság, vagy miért?
Tudom, hogy nem vagyok szép, sokszor bután viselkedek és hülyeséget beszélek, de nem lehetek tökéletes, könyörgöm!
Annyira tudnék szeretni, annyira nagyon! Annyira akarok...
Csak valaki mondja meg, mit csináljak, hogy jó legyek, és esküszöm megteszem! Annyira akarom...
Nem tudok szebbé válni, nem tudok kevésbé Petrás lenni... miért nem vagyok jó? Komolyan, kérem....
De tudom, hogy hiába kérem.... szeretetet nem lehet venni... Bár lehetne!!! A világ összes kincsét odaadnám érte... bármit megtennék... komolyan bármit... de lehetetlen...