Fáj

Fáj. Minden kis hülye szó, amit említenek, úgy perzsel, mint a tűz; eléget és nem marad utána semmi, csak a fekete hamu, az üresség és a semmi jele. Jó lenne Szfinxnek lenni - ő feléled a hamui alól, de én ott maradok örökre, és semmi nem szedhet ki onnan. Egyetlen ember lenne képes rá. De ő jóformán azt sem tudja, ki vagyok.
Csak hallgatom az Alvin és a mókusok számait, sajnáltatom magam, és próbálok az élet apró örömeire koncentrálni: úgy tűnik, írónak egész jó leszek, ha végül ezt választom. Úgy tűnik, egyetlen igaz barátom megmaradt. Ő Dávid :) Hülyén fog hangzani, de olyan, mintha a bátyám lenne. Egyetlenegy dolog kivételével mindent tud rólam, tényleg mindent. És... jó érzés lenne elmondani azt az egy dolgot is, de józanon még senkinek sem vallottam be. Ittasabban pedig hát... :$ De mázlira az a 3 ember se volt józan, akiknek elmondtam, szal remélem elfelejtették. Mindegy.
A lényeg, hogy mindezek semmi se érnek. Az életem épp oly üres és értelmetlen, mint volt. És az is marad örökre. Üres porhüvely; száraz puszta. Csupán annyit érek.