Körforgás

Hogy mi változik körülöttem?Igazából semmi. Csak pár szakasz van, amik váltogatják egymást, folyamatosan ismétlődnek.

Az egyik ilyen a suli. Ott vagyok, teszem a vagány-vagyok-szeressetek régi figurát, aztán a vonaton kifújom magam, és álohá, új Petra, viszlát jófejcsaj!

Ezután van a szomorú, magányos és depizős fejezet: megy a sok szomorú zene, írom az életemet, és várom, hogy valaki idejöjjön egy ilyen szöveggel: Hahóóó, szeretlek te idióta!
Persze arra várhatok! Így hát marad a depi, hogy sose lesz senkim, sose leszek fontos senkinek, és az ehhez hasonló szokásos Petraságaim.
Komolyan, felkéne találni egy új szót... petrásság. Ez jelenthetné azt a sok hülyeséget, amit csinálok, és akkor magyarázkodnom sem kéne, csak annyit mondani: ez petrásság. És mindenki értené miről van szó.

Aztán szoktam még boldog is lenni, nagy ritkán, amikor beszélek egy bizonyos emberrel. Olyankor táncolni akarok, nevetni és vigyorogni, élni, mint régen. Olyankor én vagyok én, az igazi én. A bolond, a vigyorgós és a bohókás Petra. De olyan ritka!
Ilyenkor reménykedek, nagyokat álmodok...
...hogy másnap pofára essek.

Ennyi az egész. Egy körforgás. Hol vagyok most? Kitalálhatjátok, épp a 2. fázisomat élem ;) Ha a 3. státuszban lennék, összefüggéstelen dolgokat írnék, pozitív és optimista lennék, reménykedő és vidám bolondságokat. Csak ilyenkor vagyok higgadt, amikor józanon gondolkozok. Mert ilyenkor tudom, hogy nincs esélyem. Elfogadom. Kihangsúlyozom: ilyenkor.

Mit is írhatnék még? Ja, igen. Még mindig nem érzem magam gyerekesnek. Egy régi, kedvesnek nem nevezhető ismerősöm szerint az vagyok. Hogy miért? Azt nem tudta volna megmondani. Sokat filózok rajta, de még nem jöttem rá. Gyerekes, én?
Néha 30 évesnek érzem magam, ha nem többnek, nem hinném, hogy gyerekes vagyok. Nevetséges.
Jó, néha beszélek hülyeséget, kacagok a semmin, de ezt takarná a gyerekesség? Nem hiszem. Ez tök jó dolog. DE! Ha ezt jelenti, akkor büszke vagyok arra, hogy GYEREKES vagyok XDDD