könny

Igen, megint itt vagyok. Olyan... jó hetem volt.
Szerdán egész nap vigyorogtam, nevettem és ugráltam, meg ilyenek. Totál jó volt.
Csütörtökön volt egy óra, amin halálra szidtam az egyik tanárt, de utána 8. órába tesi jó volt. Volt egy srác, akivel tök jól elkosarazgattam. Épp 1-1-eztünk, amikor mentem kosára, ziccerrel, be is dobtam, ő meg jól elkúrta a labdát, és fejen találta fancsalinét xD az meg lefejelte a betoncsövet és letört a foga. Vicces volt XD
Péntek... jól indult, nagyon jól, és fatálisan ért véget. Hát, a reménykedésnek tényleg nincsen értelme. Mármint, mit ér, ha utána úgyis csalódnom kell?
Ma meg haláldepi. Esküszöm, hogy meg akarok halni. Nem akarok élni, nem szeretnék. Nincs értelme. Nem szeret senki. Istenem, mi olyan rossz bennem? Miért vagyok ennyire csúnya? Miért nem tudnak szeretni?
Egy icipicit... egy kevéske ideig... könyörgöm, szeressen már valaki úgy. Helyesen. Nem hiszem, hogy sokat szeretnék.

Nem tudom, meddig bírom még... komolyan. Olyan rossz, hogy ilyen élet jutott nekem. Miért nem kapok feleolyan jót mint a többség? Nekem elég lenne....
Mindenkinek van valakije, aki szereti, imádja... csak nekem nincs. Csak én vagyok egyedül, szerencsétlenül nyomorult. Csak engem nem szeretnek. Csak én akarok meghalni.

Jó, nemtudok tovább írni, úgy könnyezik a szemem. Majd később...