Én nem akarok folyton rinyálni... tényleg nem.
Múltkor elgondolkoztam egy kicsit, hogy miért látok mindent ilyen borúsan, és miért járok meg mindig hullámvölgyeket.
Szenvedélyes ember vagyok... intenzíven élek meg mindent... csalódást, szerelmet és mindent. Vagy utálom az embereket, vagy imádom... és ők is így vannak velem. Persze vannak, akik álbarátok... vannak, de a semmiért... nem törődnek velem... nem érdeklem őket...
MIÉRT KELLEK AKKOR?
nem foglalkoznak velem, csak max buliba.... nem érdekli őket mi van velem... CSAK kevés embernek vagyok fontos igazán... túl kevésnek...
egy sincs olyan, aki mindennap minden percébe mellettem van... gáz? talán. így jártam.
És igen, szerelmes vagyok... egy bunkó, hazug, szemét emberbe. Lehet ennél ironikusabb a sors? Nem hinném... igyekszek védeni magamat az ilyenektől, erre milyest szembe jön velem egy az utcán, belezúgok mint szamár a kútba... na ja.
Helyes... gitározik... finom az illata... különc...perverz és humoros... asszem ezek miatt őrjít meg...
meghalok! mindig a balfaszokat fogom ki... :( és a csajos pasikat... mmint akiknek van csaja... két éve... szép (N) :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése