megint

Remény.... mikor már elengedem, lemondok róla, magától tér vissza. Nem hívom, nem akarom, és mégis megjelenik. NEM AKAROM! Nem akartam.
Pont ma írtam, hogy vége, nem beszélünk. Erre rám ír. Ma. Most. Mikor már nem akarom. Mikor már nem kell.
És mily est megláttam, hogy írt, azonnal feléledt bennem a remény. Ismét. Megint. Ugyanolyan erővel, mint előtte. Nyoma sem maradt a 2 hetes erőfeszítéseimnek, hogy elfelejtsem. Semmi. Nuku. Halál. Végem.
Mi a fenét csinálok ezután? Mit, mikor megint elmegy? Mi lesz VELEM?
Félek, nem akarom és mégis.
Akarom, de nem így. NEM MOST. Már nem.
MEGHALOK! Meghaltam.
Végem, ennyi voltam. Elvesztem, ismét nulla vagyok.
Gondolatok nuku. Ismét egy agyatlan zombi lettem. Ő irányít.
Senki vagyok.