Ez vagyok

Ülök, nézek ki a fejemből, hallgatom a depis zenéket, és azon gondolkozom, hogy mit is neveznek mások "életnek". Vagy hogy ÉN mit nevezek annak.
Minden olyan szeszélyes és kiszámíthatatlan. Egyszer a fellegekbe jársz, két másodperc múlva pedig a pokol legmélyebb bugyrait járod meg. Értelmes, okos emberek ezen hamar átlendülnek, és élik tovább nyomorult kis életüket.
Én meg azon gondolkozok, hogy mi a baj velem? Miért vagyok más, mint a többség? Miért van az, hogy naivan elhiszek minden baromságot? Nem értem, annyira nem értem. Olyan akarok lenni, mint mások, olyan felszabadult és nemtörődöm, de annyira nem megy. Annyiszor megpróbáltam eljátszani azt a szerepet, és volt, mikor teljesen eggyé váltam vele. De már nem megy. Nem tudom felvenni az álcát, és úgy tenni, mintha olyan lennék, mint mások.
Olyan könnyű lenne itt hagyni mindent... komolyan. De a naivitás mellett olyan gyáva vagyok... annyira szánalmasan gyáva :)

Tudom, miért néz le mindenki. Megértem. Én is lenézném magam. Annyira könnyű lenne. Csak el kéne vonatkoztatnom attól, hogy ez én vagyok. Hagyni kéne, hogy ússzak az árral, és nem szenvedni, nem ellenkezni ,csak sodródni. Nem kéne szembeszállnom a világgal, hagynom kéne, hogy mindenki téved képzelgésbe ringassa magát. Olyan egyszerű lenne tettetni a hülyét. :)
Miért akarok hőst játszani, megváltoztatni azt, amit nem lehet? Úgyis tudom már, mi a hősök, mártírok sorsa: számkivetés, lenézés, halál.

Csak egy icipicit kéne másnak lennem. De mit tegyek, ha ez vagyok én? Annyi mindenkivel szembeszállok, mindenkivel, akivel kell. De szálljak szembe magammal? Nem bírnék. El kell tudnom fogadni, hogy nem fogok sosem beilleni sehová. Mindig, mindig egyedül leszek. Bárkiről is hiszem, hogy mellettem lesz, bárhogy ígéri, nem fogja betartani.
Hányan mondták már, hogy "rám bármikor számíthatsz", "rád sosem fogok haragudni", "sosem felejtelek el"? Rengetegen, és mind hazudtak. Becsaptak, átvertek, összetörtek, meggyötörtek.
De el tudom-e fogadni a magányt? Meg lehet szokni, hogy csak magadra számíthatsz, magadban bízhatsz? Milyen életem, milyen jövőm lesz így? Egyáltalán lesz valamilyen? Lehet valamilyen?
Nem tudom, nem tudom, nem tudom!