Tények

Nagyjából minden visszatért az unalmas kerékvágásba, kivéve pár dolgot, ami említésre méltó.
-Hivatalosan is ketten maradtunk a szobában; én meg Dorka. Féltem, rettegtem, hogy unalmas és frusztráló lesz, de jobb lett, mint amire számítottam. Bár a csend még szokatlan, azért elfogadhatóan érzem magam így is. Elég sokat beszélgetünk, aminek nagyon örülök, de azért ketten mégis olyan kevesen vagyunk...
-Dávid totál eltűnt, nem beszéltem vele ezeréve, nem tudom haragszik-e vagy mi van vele. Annyit tudok, hogy kibékült Katicával, aminek nagyon örülök. Legalább megint jó a kedve, csak kár, hogy a nagy jókedvbe elfelejt beszélni velem :)
-Aztán ma rám írt a pesti Dávid, és olyan furcsa helyzet volt, megint. Eldumálgattunk, nem arról van szó; csak olyan feszült volt az egész. Szívecskéket küldözgetett, meg megígérte, hogy mutat pár kiskori képet aztán lelépett o.O Nem értem, minek ír rám, mikor mindig lelép. Letiltani nem akarom, mert szemét nem vagyok, de hát istenem, döntse már el mit akar... Én nem írok rá, akkor ő minek? XD

Mi is van még? Ja, igen. Kér hét múlva kedden ismét ultrahang, aztán reménykedünk, hogy a szabadhasűri valamim már nem lesz ott :)
amúgy egészségesnek érzem magam, mostanába nem fáj a hasam sem annyira, sem a fejem. :D

És még egy valami... nem hagy nyugodni egy gondolat. Egy olyan gondolat, ami itt motoszkál a fejemben, és sehogy sem megy ki onnan. Olyan furcsán üres vagyok, ha rágondolok. Nem tudom, mit kéne tennem. Szívesen kikérném Dávid tanácsát, mint ügyeletes beszélgetőpartneremet, de épp kiélvezi a kibékülését, szóval nem akarom zargatni a problémáimmal. Hát, remélem azért ezt is megoldom valahogy... =)