Fura... minden annyira fura... nem tudom már, mi mit jelent, és mi miért történik. Hogy kire lehet számítani, és kire nem, ki mit hisz, és mit gondol.
Fárasztó... minden ezekkel a gondolatokkal töltött perc kimerít, és lassan úgy érzem, megfulladok a sok gondolat alatt.
De közben egy kicsit jó is. Egy egészen őrült módon jó érzés, hogy vannak gondolataim. De bár másmilyenek lennének! Bár az lenne a legkisebb gondom h vajon miért utál "ek"?
Hát de nem így van. Azon nem is agyalok, hogy miért van így, csak azon, hogy hogyan oldjam meg. Praktikusság. Vagy valami ilyesmi az alapelvem.
De végülis totál mindegy, nem? Csak itt ez a sok gázos bajom, és azt se tudom, hogy kezdjek neki a megoldásuknak.
Bár, azt hiszem, talán az lenne a legokosabb, ha nem is törődnék ezzel, "lesz ami lesz" alapelvvel. De mióta teszek bármit is, ami logikus? Semmi-óta. így hát marad az agyalás és az ilyesmik.
Ha túlélem ezt a sok agyfaszt, akkor majd jelentkezek :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése