Új én

Rég nem írtam, tudom... és igazából fogalmam sincs, hogy amikor írtam is, miről zagyváltam össze-vissza itt.
Az a helyzet, hogy végleg lezártuk. Vagyis, én lezártam magamban, úgy érzem. Már nincs értelme. Egy szombati napon megbeszéltük, hogy úgymond szünet, és ha végzett a vizsgáival, megpróbáljuk rendesen, járás és minden, nem csak az, hogy "hé smároljunk már, úgysincs jobb dolgunk". És három nappal később össze jött a város ribancával. Köszönöm szépen, drága!
Három napig szó szerint nem ettem, nem aludtam, körülbelül 5 kilót fogytam, az arcomat szétsírtam és hasonlók. Az önbizalmam alulról döngette a padlót - ha egy csúnya, igénytelen lány, akin a fél város átment, jobb mint én, akkor én milyen rossz lehetek?
Persze a többiek biztattak, hogy szép vagyok, satöbbi, de kérdem én, ilyenkor ki hiszi ezt el? Ezek szerint nem voltam elég jó... valami nincs meg bennem.
Most már úgy gondolom, hogy egyedül a ribancság nem volt elég bennem - és hogy már nem számít. Próbálok így nézni rá, bár elég nehezen megy. Azt a két hónapot pedig, amit kavarással töltöttük, úgy fogom venni, mint életem eddigi két legszebb hónapját, és ennyi. Ez most elmúlt, de nincs itt a világ vége. Menni kell tovább.
Csak előre.

És így is tettem. Elfoglaltam magam - többnyire megpróbáltam piába fojtani a bánatomat, de ez nem igazán működött. Megpróbáltam más emberek kapcsolatain segíteni - ez már annál jobban ment, még a végén terapeuta leszek. És tényleg, jó érzés volt, mert láttam rajtuk, hogy mennyire szeretik egymást például Fruzsiék. És el akarták egy olyan kis butaság miatt dobni!
Nem értem, miért nem értékelik, hogy itt vannak egymásnak. A fél életemet odaadnám F helyébe, ha egy fiú úgy szeretne engem, mint G őt.

És itt elérkezünk a 3. ponthoz. A és R.
Fruzsi (F) kitalálta, hogy összeboronál engem is Andrist - ami ellen nagy ellenvetésem nincs is. A fiú 20 éves, nagyon magas, sötét hajú, apró szemű, gitáros és egy igazi művészlélek. Mi a probléma vele? Balázs nővérének az exe. De nem zavar úgy igazán, csak azért mégis... Na már most... nem tudom, Andris mit mondott Fruzsinak, hogy bejövök-e neki, de azért láttam rajta valamit... nem egyértelmű dolgot, csak olyan kis... érdeklődést, hogy hé, lehet itt valami?
Csakhogy elcsesztem! Üdvözöljük a rossz énem!
Merthogy eközben Dávid beszélt Rolcsival... aki azt mondta tetszem neki, de nem akar semmi komolyat... egyelőre. És én vele voltam egész este. Aki megint csak 20 éves, nagyon szőke hajú, nagyon nagyon humoros és nagyon németül beszél hozzám. És akit szintén nagyon kedvelek.
Olyan benyögései voltak, hogy feleségül fog venni... de már ebben nem hiszek... Balázzsal is így indultunk... ezért is nem tudom mit érezzek... Nem akarok senki egyéjszakás kalandja lenni. Rolié se... akkor inkább egyedül maradok.
Viszont... ha Andris (aki amúgy Filip) komolyan gondolná.... ha ki tudnám deríteni... istenem, ő az, akire ha ránézek azt mondom, istenem, milyen kis szerény, csendes fiú! És amint gitárt ragad... Rolcsi viszont csendes, elgondolkozó, elveszett gyerek, aki viszont ha megszólal, ott fél óráig a poénján nevetünk.
És legjobb barátok. És szemétnek érzem magam. És mindkettejüket kedvelem. És nem tudom, ők mit hogy gondolnak. És olyan gyereknek érzem magam mellettük... könyörgöm, Rolcsi majdnem 5 évvel idősebb nálam... Filip is közel jár hozzá... de a 4 is rengeteg...
Viszont velük ezerszer jobban el tudok beszélgetni, mint Balázzsal valaha is... és ez nekem furcsa. Vagyis igazából nem... mellettük az igazi Petra vagyok, nem a megjátszott...
Mellettük érzem azt, hogy igen, titeket kerestelek, hol voltatok?
És miért jöttetek egyszerre?
Mindegy... ha bármelyikük is megkedvelne, én boldog lennék bármelyikükkel. Igazából rajtuk áll... bár nem is hiszem, hogy lesz ebből valami. Majd kialakul.
Most csak sodródok az árral, mint egy döglött hal...
Visszatérek a gyökereimhez. Szeptembertől sulikirálynő leszek, vagy ha az nem is, hát osztályhercegnő biztosan, a barátaimat visszaterelem, hogy együtt maradjunk, nem hagyom, hogy lecsapjanak a vezetőhelyemről, és kemény leszek, és erős. Nem hagyom, hogy többé megtörjenek.
Soha többé nem fogok olyat átélni, mint idén és tavaly.
Helló, régi én!
Sziamia új-nagyonrégi Hercegnő!
köszöntelek ismét...