Elvonási tünetek

Eddig azt hittem, tudom mik okozhatnak függőséget - a drogok, a pia, a cigi, a játékgépek, és a többi -, de arról fogalmam sem volt, hogy egy ember is lehet a függőségünk tárgya. Az oké, hogy ha a szervezetedben nincs meg a kellő anyag, vágysz rá, remeg érte a kezed, alig várod, hogy meglegyen a napi adag. Igen, értem, elvégre ezt jelenti a függőség. Bár én hál' istennek egyikre sem vagyok rászokva, el tudom képzelni, milyen lehet, amikor a tüdőd egy kis büdös dohány után áhítozik.


De mi a helyzet velem, és miért zagyválok ilyen hülyeségekről?
Mert azt hiszem, hogy én is függő lettem - legalábbis az embernek csak akkor lehetnek elvonási tünetei, ha rászokott valami, nem igaz? -, és ez a tudat megőrjít. Nem, semmi káros szenvedélyem nincsen (hála istennek!), csupán csak egyvalakire vágyom, ami semmiképpen sem rossz dolog. Vagyis hát, nem lenne az, ha nem érezném magamat a hiányától úgy, mint egy drogos, aki nem kapta meg a napi adagját. Félre ne értsetek, boldog vagyok én így is. Csak egyszerűen alig várom a napot, hogy újra láthassam. A gyomrom remeg, a szemeim pedig alig várják, hogy megpillantsák. Hallani akarom a hangját, és az, hogy hiányolnom kell mély baritonját, megőrjít. Akárhányszor a várost járom, azt remélem, hogy összefutok vele valahol. Hogy csak egy pillanatra is, de megpillanthatom, de tudom, hogy hiába várok. És hogy nem szabadna, mert tilos, felesleges, veszélyes és szenvedélyes.
Ilyen hát a függőség? Amikor tudod, hogy nem lehet, nem szabad, kifejezetten káros rád nézve, és mégis csinálod, akarod, mert nem tudsz ellenállni? A függőknek is remeg a gyomra, és ki akar ugrani a szívük, hogy egyenesen imádatuk tárgyáéba röppenhessen? Ez az a fojtogató, gyilkos érzés, ami miatt végül engednek a szenvedélyüknek?
De mit tehetünk mi, olyan szenvedők, akiknek nem ilyen egyszerű a dolguk? Mi mibe menekülhetnénk? Mi tegyek én, aki csak egyet akar: őt, de azt minél hamarabb? 6 nap telt el azóta, hogy egy nem láttam és nem hallottam felőle, és kezdek megbolondulni. Hol vagy, és miért tűntél el? Miért nem tudok őszinte lenni veled, amikor lehet, hogy egy szavamba kerülne, és te itt lennél? Nem tudom, és ez megőrjít. Te magad őrjítesz meg. Annyira vágyom a társaságod után, mint más a cigarettára. Úgy érzem magam, amikor nem vagy itt, mint egy rossz drogos.
Elvonási tüneteim vannak.. tőled!

Hogy miért tudom ezt most már ilyen simán bevallani, amikor majdnem két hónap kellett ahhoz az egyhez is, amit csak magamnak tettem?
Mert átszakadt bennem a gát, ami mögé az eddigi érzéseimet tuszkoltam, és most minden egyszerre önt el. Ki akarom kiáltani a világba, hogy mennyire boldoggá tesz csupán csak a jelenléted is! Azt akarom, hogy tudd, érezd valahogyan, hogy mennyire kedvellek. Ugyanakkor nem foglak megkérni semmire, magamba fogok fojtani mindent, mert ez a helyes, ezt kell tennünk. Eddig is ezért csináltam - mert féltem! És még most is félek. Tudod, hogy mindenki megvetne minket és csak egymásnak maradnánk? Nem akarom ezt!
Ha kiderülne... ha bárki is megtudná, hogy mennyire akarlak, és ha egy csodálatos véletlen folytán te is ezt éreznéd, akkor az hatalmas katasztrófákat hordozna magában.
Kezdve az életkorunkkal. Ugye tudod, hogy mindenki rajtad nevetne, amiért szinte még egy kislánnyal kezdesz? És ugye tudod, hogy engem pedig mindenki óva intene tőled, azzal az indokkal, hogy csak kihasználsz? Ugye tudod, hogy mennyire fájna ez egyes embereknek?
És ugye azt is tudod, hogy engem ez cseppet sem érdekelne?
Csak te számítanál... ha hagynád. És ha én is akarnám.

Mi lesz velem ezután? Hogy fogok a te megvonásod nélkül élni?
Nem tudom, és nem is akarom tudni, mert ezentúl megpróbálok spontán lenni. Nevetni fogok veled és viccelődni, pont, mint eddig, és le foglak szőkézni, csak azért, hogy utána mosolyogva visszakozhassak. Ha azt mondod majd, hogy feleségül veszel, én vigyorogva bele fogok egyezni, tudván, hogy csak viccelsz. De a szívem azt akarja majd, hogy igaz legyen. És egyet fogok veled érteni, ha én is úgy gondolom, és úgy fogok rád nézni, hogy észrevedd, kedvellek. De nem fogom kimondani, tudod? Az a te dolgod, hisz te vagy a fiú - illetve a férfi, ebben a korban már.
Mindenesetre én nagyon nehezen fogom ezt viselni, csak hogy tiszta legyen. Gondolom, az már sejthető, hogy mindent nehezen viselek, mindent világvégének fogok fel és szenvedek, mert szenvedélyes ember vagyok. Ez is nehéz lesz, tudom. De muszáj erősnek maradnom. Nem adhatom ki magam többé, neked kell majd küzdened. Sajnálom, tudod? De muszáj, hogy ne csalódhassak többet... Szóval szenvedni fogok úgy, hogy melletted leszek, mint eddig. A barátod leszek, mint eddig - hétvégén, két vagy egy napra, amúgy meg messzi, messzi egymástól. Kedvelni foglak a szívem összes kedvelésével, de játékos leszek, jéghideg vagy langyos, mikor mi kell.
És a szívem összes reményével azért fogok áhítozni, hogy harcolj... mutasd ki, hogy kellek...