Árnyak

Érzem, ahogy szép lassan elveszem a semmiben, és mindez csupán csak azért történik, mert már lusta vagyok játszani. Nem könnyű az embernek folyamatosan színészkednie, nem egyszerű úgy tenni, mintha más lennél, mint aki. Nehéz megjegyezni, hogy milyen képet alakítottál ki magadról. De a legeslegkegyetlenebb dolog az egészben az, hogy annak ellenére mennyi ember vesz körül, magányos vagyok. Magányosabb, mint amilyen bármikor is voltam.
A családi vacsorák átváltoztak kínfájdalmas tortúrákká, az iskolai életem műmosolyok és udvarias társalgások hálója, a baráti séták pedig olyan pillanatok, amikből egyre kevesebbet kapok. És a szerelem? Mint mindig, most is reménytelen...

Néha elgondolkozom azon, hogy miért nyafogok, amikor másoknak sokkal rosszabb az életük? Elvégre nekem itt van a csinos kis szobám, az laptopom, a fantáziám és a menő cuccaim. De mily est felteszem ezt a kérdést, már meg is találom magamban a választ: mert a pénz és a ruhák nem minden. A fél lelkemet és a ruhatáramat is odaadnám azért, hogy boldog lehessek - hogy magam miatt szeressenek. Mivel ez lehetetlen, marad a szenvedés, az önostorozás, az álcázás.
Néha már én sem tudom pontosan, ki is vagyok. Talán már elveszítettem önmagamat, és egy kötélen táncoló kis bábu vagyok. Nem merem megmutatni, ki is vagyok, mert tudom, hogy a legtöbb ember félve menekülne el attól, amit látna. Legszívesebben én is elfutnék magam elől, ha tehetném, hisz a szívem helyén tátongó véres, szétcincált lyuk tényleg rémisztő. Én sem vagyok elég bátor ahhoz, hogy összevarrjam, hát hogy várjam el másoktól, hogy megpróbálják?

Be kell látnom, tényleg végzetesen egyedül fogom maradni. Talán a kiskutyámon és a képzeletbeli világomon kívül mindenki elhagy. De nem fogok megtörni. Nem. Talán sokszor fogok sírni - pont, mint tegnap este -, és talán sokszor úgy fogom érezni, meg akarok halni, de sosem leszek elég bátor ahhoz, hogy megtegyem.
Nem.
Gyáva vagyok, és túlságosan is élni akarok. Látni akarom Olaszországot, meg akarom találni azt az embert, aki képes szeretni, el akarok jutni Amerikába, és Spanyolországba, és Oroszországba, és Ausztráliába, és még annyi-annyi helyre!

Hogy mi lesz ebből? Fogalmam sincs...
Csak egy kívánságom van... könyörgöm, ne maradjak egyedül.
Nem akarom, hogy az árnyak ismét elragadjanak....