Érzés

Nem értem a fiúkat... Esküszöm, hogy rosszabbak, mint a legnehezebb matekpélda, vagy fizikai fogalom. Egyszerűen lehetetlen kiigazodni rajtuk.
Egyik pillanatban könnyes búcsút vesztek egymástól, és bárgyú 'ne haragudj'-ok közepette örökre elváltok egymástól, majd egy hét múlva, mintha mi sem történt volna, rád ír. Bár a bókok és a szerelmes dolgok hiányoznak, de ott a kérdés... minek ír rád, ha ő döntött úgy, hogy nem kellesz már neki? Miért nem hagy békén...?
Én azt az egy hetet olyan depresszióban szenvedtem végig, amilyet a világ még nem látott! Életemben először sírtam el magamat a barátaim előtt, amikor rólad kérdeztek... nem bírtam megállni. Küzdöttem, próbáltam elviccelni, de nem voltam elég erős - maguktól kitörtek belőlem.
Hiányoztál.
Minden egyes perc, amiben azt vártam, mikor jelensz meg, őrületesen lassan telt.
Szenvedtem.
A mellkason helyén üres lyuk tátongott - ezen tépted ki a szívemet, és vitted magaddal örökre. Itt rángattad ki a tüdőmet, hogy ne kapjak levegőt, és ide öntöttél savat, hogy hiányod folyamatosan fájjon.
Gyűlölnöm kéne téged, hisz felébreszted bennem a régi fájdalmakat, ugyanakkor te vagy a gyógyszerem mindenre!
Hiányzik az ölelésed, a csókod, az illatod, a hangod dallama, ahogy azt mondod Das schönste Wesen, das ich liebe, vagyis a legszebb teremtés, akit szeretek. Hiányzik ez az egyszerű mondatocska, te magad hiányzol. Őrületesen. Minden percben. Látni akarlak. Tudni, hogy még kellek-e, vagy csak unaloműző vagyok neked.
Megérteni, hogy miért dobtál el, ha most mégis beszélni akarsz velem. Meg akarom kérdeni, hogy valóra vált-e, amit a megismerkedésünkkor kívántál, bármi is volt az, de nem vagyok elég bátor. Hányszor döntöttem el, hogy most a sarkamra állok és rád írok? Rengetegszer...de gyáva voltam. Még mindig az vagyok!
És még mindig érzem azt a valamit a gyomromban. Pillangóknak mondják, de szerintem sokkal erősebb szárnyasok ezek. Sasok, melyek három kínzó napig enni sem hagytak, mert képtelen voltak felfogni, hogy te... már nem vagy.
És most, hogy talán mégis? Nem tudom... remeg a testem-lelkem, de nem akarok ismét hiú ábrándokat kergetni, hisz abból eddig még sosem sült ki semmi jó. De mégis...
Hinni akarok benne, hogy te vagy az igazi.
Akarom, hogy te legyél az, és akarom, hogy te is akarj.
Szeretni akarlak úgy, mint az elején... Örökké!