Eléggé

Hogy képesek az érzések és az emberek egyik napról a másikra megváltozni? Hogy lehet egy kedves idegen hirtelen a szíved közepe? És hogyan boríthatsz fel mindent egy szinte idegenért? Miért kell mindennek olyan rohadt bonyolultnak lennie? Ha valami megváltozik benned, miért nem tudod a szemembe mondani, hogy bocsi, mégsem kellesz?
A szombat olyan volt, mint egy álom. Amikor találkozol egy kedves idegennel, úgy érzed, a fellegekben jársz, és minden csodás. De mi van, ha fel kell ébredned? Ha az egész tényleg csak egy álom volt? Minden olyan szép volt... és egyszerű. Nem nyomult, nem úgy nézett rám, mint egy tárgyra, vagy trófeára - tudtam, mert amikor beszéltem, a szemembe nézett, és úgy nézett, amit már ismertem - egy régi, novemberi éjszakán ugyanilyen szemek vizslattak. És azon az estén habarodtam bele az életem tönkretevőjébe. De ez az este más volt. Más, mert ő nem volt tiltott. Csak egy fiú, akiben megláttam valamit. És csak akkor csókolt meg, amikor én akartam. És jól csókolt. Tökéletesen. Úgy éreztem mellette, ismét élek. Úgy, mint azon a novemberi éjszakán... Végre ismét éreztem. És jó volt érezni. Érezni, hogy kellek, hogy akarnak... Érezni, hogy nem csak egy csinos pofi vagyok... mennyei volt.
Vasárnap pedig arra kelni, hogy a tegnap este tényleg megtörtént, olyan érzés, mintha valami a mennybe rántana. Akkor tényleg úgy éreztem, talán nekem is kijár valamiféle boldogság. Talán nem ő a szőke herceg fehér lovon, talán nem ő fog elrabolni a valóságból, és talán nem olyan tökéletes, mint Edward Cullen, de talán - és csak talán -, képes úgy szeretni, ahogyan arra szükségem van. És bár még csak egy napja ismertem, tudtam, hogy ez valami különleges. Hogy több, mint egy este.
Aztán kedd. Kedd, ami olyan kínos volt eleinte, hogy majd' belehaltam. Végülis beledobott a mély vízbe! Találkozzak a számomra ismeretlen haverjaival? És én hülye belementem. Aztán... aztán nem kellett más, csak egy kis whisky no, meg a kóla, és minden sokkal jobb lett. Igen, én hülye azt hittem, ez egy jó este volt. De aztán... aztán ma nem volt semmi...
Eddig mindennap írt, éreztette, hogy érdeklem. És ma? Ma nem volt semmi. Rám írt, beszéltünk fél órát, aztán lelépett... és csak egy 'szia'-át kaptam. Az eddigi csókáradat helyett...
Mi történt? Mit rontottam el? Mi nem tetszett neki? Ó, istenem... Utálom a kétségeket, mert nincs rosszabb annál, ha valamiben nem vagy biztos...
Mondd a szemembe, ha meggondoltad magad... mondd el, ha nem kellek eléggé, de ne hitegess. Én ebben hiszek. Csak könyörgöm, ne legyen csúnya vége! Élni akarok... jól érezni magam... mellette... Most az egyszer, igazán. Nekem ő a minden...