Minden változik - néha a jó, néha a rossz irányban. Most fogalmam sincs, melyik következett be, de az biztos, hogy a dolgok felpörögtek. Az unalom eltűnt, alig jut időm magamra, a barátaim pedig teljesen elvesztek. Úgy értem, nyilván megvannak még valahol, valakikkel, csak rólam feledkeztek meg teljesen, bár most ez nem tud zavarni. Klaut végre visszakaptam, Katarahh is jelen van néha, és tudom, hogy Danira bármikor számíthatnék bulizás terén, ha arról lenne szó. Rajtuk kívül pedig másra nincs is szükségem, csak Atisra, ő meg ugye adott.
És hogy a lényeget is megemlítsem: próbaérettségi, német nyelvvizsga, angol nyelvvizsga, nem megy a matek, a magyar tanárom egy köcsög és így sose lesz meg az emelt magyarom, írás és zenélés. Ezek teszik ki a napjaimat.
Semmi sorozatnézés, semmi lazulás, csak a meló, a suli, a kötelesség. A legviccesebb az egészben az, hogy nem is igazán bánom. Mármint jó, néha hiányzik a lazulás, a pihi, de jó érzés tudni, hogy a jövőm biztos lábakon halad a jövő felé, és ha elég keményen dolgozom, bármit elérhetek. Hétvégén meg fogom ejteni a szükséges beszélgetést Atissal a jövőnket illetően, de most úgy érzem, ez is pozitívan fog lezajlani. Bízom abban, hogy ő is olyan komolyan gondolja, mint én, és támogatni fog az ötletemben. Hogy mi az? Nos, ha olvassa ezt bárki is, azt pontosan tudja: Los Angelesben élni, lakni, tanulni. Remélem, bele fog egyezni, és hogy ő is benne lenne, mert oké, hogy még két és fél év, és addig bármi megtörténhet, de optimistán állok a kapcsolatunkhoz: ha elég erősek leszünk, hogy kibírjuk még ezt a két és fél év ingázást hetente, és a heti két nap találkozót, utána már mindent ki fogunk bírni. Bízom ebben. Hiszek ebben. És ha mégse? Hát... Klau, az én legeslegjobb barátnőm ott lesz mellettem. Tudom, hogy ő sosem fog cserben hagyni... Ő a világ legeslegjobb embere. <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése