Néha elgondolkozom azon, hogy vajon mi értelme az életemnek, mi a célom, mi az, amit meg kell tennem a világban, hogy miért születtem meg? Néha megkérdezném valakitől, hogy létezik-e a sors, vagy tényleg csak a véletlenben bízhatunk? Érdekel ez az egész, és tudni szeretném, hogy mi az igazság.
Nem a jövőt szeretném látni, hanem megérteni, hogy mi a dolgom, mert akkor úgy választanék. Folyamatosan a lehetőségeim között őrlődöm. Mégha azt el is döntöm, hogy itthon, vagy külföldön maradok, akkor sem egyszerű a dolgom.Ha itthon maradok, akkor amerikanisztika vagy pszichológia? Ha megyek, tanuljak vagy elégedjek meg egy hülye érettségivel? Nehéz döntések, és hiába mondják, hogy még van időm, nincs! Ők ezt nem érthetik. Ha megyek, csak a nyelvekre akarok koncentrálni, mert kint az kell. Ha maradok, a törire és a magyarra a pszichológia miatt. Döntenem kell! Dönteni akarok, de képtelen vagyok rá! Olyan... összezavarodott vagyok, és nem tudom, ki az, aki meghallgatna szívesen. Anyámék nem hisznek bennem, Klau elfogult, Atis bármit is választok, támogatni fog, mert jónak fogja tartani számomra. Ők mind annyira jók hozzám, és épp ezért képtelen segíteni rajtam. Valami laikus szemlélődőre lenne szükségem, de nem tudom, honnan szerezhetnék egy olyat.
Félek. Folyamatosan attól rettegek, hogy végül a rosszat fogom választani és elcseszem ezzel az egész életemet, de végülis hogyan várhatnánk el egy alig 17 évestől, hogy eldöntse, mit kezd az életével? Szinte még gyerek vagyok, ekkora döntéshez legalábbis biztosan! Valahogy... túl nagy a súly, ami rám nehezedik, és félő, hogy össze fog nyomni. De akkor is döntenem kell. Mert ki tudja... ki tudja, mit hoz a sors?
Csak rajtam múlik, mi lesz velem. Azon, hogy mit választok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése