Én pedig esélyes, hogy még a mostaninál is depressziósabb leszek. Péntek este van, én pedig tök egyedül vagyok, miközben a pasim - a barátom, a szerelmem, akit egész héten nem látok a melója miatt - éppen az új lakótársaival ünnepel. Baromi jó érzés. Én pedig itthon ülök, a gép előtt, várom a csodát, hogy mégiscsak betoppan, és csak viccelt, hogy csak holnap jön. De ugyan miért álltatom magamat? Már nem járnak vonatok. Esélytelen, hogy megjelenjen. És bár holnap reggel jön, én mégis annyira magányosnak érzem magamat.
Régen lehetetlennek tartottam volna, hogy egy ilyen szerelem, mint a miénk - ilyen törékeny, esetlen és eleve halálraítélt - 4 hónap után is ugyanolyan hévvel égjen, mint eleinte. Mégis megtörtént. Hiába mondták a rossz akaróink, hogy ez nem fog működni, 4 hónappal később a 10 év körkülönbség, a 120 km távolság ellenére is tökéletesen boldogok vagyunk együtt. Vannak hullámvölgyek, de kinél nincsenek? Még a legegészségesebb kapcsolatban is előfordulnak, olyanoknál, akiknek nincs olyan eszeveszetten nehéz dolguk, mint nekünk. De szeretjük egymást. Mindennap órákat lógunk a telefonon (tudom, harmincezres telefonszámla, apám megöl, ha meglátja), és kibírjuk valahogy. Nehezen, de megy.
És emiatt buktam ki ma annyira. Mert annyira nagyon, de nagyon vártam rá, már szinte számoltam az órákat. És akkor bejelenti, hogy egy éjszakával kevesebb jut nekünk. Pedig nem tudom, számomra az éjszakáink majdhogynem fontosabbak, mint a nappalok, mert egyszerűen imádok arra elaludni, hogy érzem a fülemben a szíve dobogását, a kezét a hajamban, a lábát a lábaimon, és a halk szuszogását a csendben. Valahogy annyira idilli, megtörhetetlen és megnyugtató, hogy az, hogy ebből a heti két éjszakából csak egyet kapok meg... egyszerűen megtört. És egész nap sírtam. Ja, tudom, marhára szexi.
De szeretem, és kibírom. Ki kell, hogy bírjam. A kapcsolatunkért. Érte. Három év, és ha minden jól megy, összeköltözünk, bármi áron. Vagy itt, vagy a hűn szeretett Los Angelesemben. De ha kibírjuk addig, semmi sem állíthat meg minket. Semmi. Csak ki kell húznunk odáig. Muszáj!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése