Minden olyan furcsa most, amikor kimondtam, legyen vége. Nem így terveztem, nem ezt akartam... nem így. Nem összetörni és magára hagyni, nem. Azt akartam, hogy barátunk maradjunk. Nem én tehetek róla, hogy ő nem ezt akarta. Nem az én hibám, hogy lejáratott...
Minden péntek este kezdődött. Találkoztunk, amolyan dupla randiszerű estét terveztünk, de amikor megláttam, azt kívántam, bárcsak máshol lehetnék. A csókja sokkal szörnyűbb volt, mint eddig bármikor. Én voltam a szörnyű, amiért ezt éreztem, de nem tehettem ellene semmit. Nagyon akartam, hogy minden olyan legyen, mint régen. Mint amikor még semmi sem romlott el. De én megváltoztam... ő pedig ugyanolyan maradt. Gyerekes.
Ivott, oké. Hétvége volt, buli, ezer éve nem mentünk fel. Megértem. Elszaladt vele a ló, jó, előfordul. Kivel nem? De a képembe mondani, hogy tudja ám, hogy direkt kivártam hogy ő keressen, és hogy ő már csak azért sem, merthogy milyen az már, ha mindketten ilyenek vagyunk? Könyörgöm, nem tehetek róla, hogy akarom, hogy őt is érdekeljem! Vagyis, csak akartam. Nincs rá többé szükségem...
Amikor megbeszéltük, hogy legyen vége, a szememhez vágta, hogy önző vagyok és vak. Elfogadtam. Csak dühös, majd rájön, hogy ez erős kifejezés volt. Ő nem szakított rám soha időt, én áldoztam fel érte mindent. Rá fog jönni. Ezzel hitegettem magamat.
De amikor másnap felmentem bulizni a leggyönyörűbb, legcsodálatosabb szerkómban, amit mindenki égre és földre dicsért, egyesek mégis nevettek rajtam és mutogattak, tudtam, hogy valami nem oké. Ilyen még sosem történt velem... tudtam, hogy nem a ruha az oka. Akkor mi? Nem értettem.
Egy barátnőm világosított fel, aki ismerte Roland osztálytársait... Teljesen lehordott a fél sulija előtt, úgy beszélt rólam, ahogyan én sosem lettem volna képes róla. Oké, hogy én szakítottam vele, de! Nem. Ezt. Érdemeltem. Mindig jó voltam hozzá, fél évig együtt voltunk!
Ez nem jelent neki semmit? Csak így eldobja? Leéget? Hazudik rólam?
Köszönöm... Nem tettem semmi rosszat, egyszerűen elmúlt. Az ő hibájából... ellökött magától, én pedig sajnálom, de senkinek sem vagyok a pincsi kutyája. Nem fogok egy pasi után futni..
Soha többé!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése