A sztori folytatódik

Mi a fene történik velem? Miért vagyok ilyen akaratgyenge? - kérdezhetném magamtól, de felesleges, a választ úgyis tudom.
Mert a szerelem nem ésszerű. Mindenki azt hiszi, hogy ő majd nem esik bele a klasszikus hibákba, hogy ő erősebb lesz, mint a többi ember, de amikor ő is odakerül, képtelen nem belesétálni a pók hálójába. Én is ilyen ember vagyok.
Azt hittem, lassan lezárom magamban a Balázsos dolgot, de aztán történt valami. Egy ártatlan péntek estének indult, ahol ő nem lesz ott... és mi történt? Megjelent! Rám emelte sötét pillantását, és azt mondta, menjünk le. Deja vú-m volt: ugyanonnan csempészte elő a dugiborát, mint mikor megismerkedtünk. Valami fájdalmasan a szívembe mart, de nem akartam vele foglalkozni.
És akkor Dávid félrehívta őt... hogy mit beszéltek? Máig nem tudom, én azokban a pillanatokban egy 20éves, nagyon helyes és nagyon szőke gyerekkel tárgyaltam ki a közös érdeklődésünket: A Star Warst... zsír volt, de Roli közel se egy Balázs... nekem nem.
Szóval amikor visszaért a két jómadár, Balázs egyszer csak megszólal, hogy nem akarok-e elmenni hozzá filmezni, a szülei nincsenek otthon... Lefagytam... mi van? De képtelen voltam nemet mondani, pedig az ész azt diktálta. Kihasznál! Nem kellesz neki! Ezt súgta, de ugyan én mikor figyeltem oda az eszemre? Semmikor...
Így elmentünk... és annyira csodálatos volt! Behozta a projektort, egy finom bort, elheveredtünk az ágyán, és elkezdtük nézni a Fűrész 7-et, amiből mellesleg körülbelül úgy 5 percet láttunk, mert amikor a nő levágta a saját kezét, összerezzentem, na és ebből az következett, hogy a fejünk túl közel volt egymáséhoz... és elkezdtünk csókolózni. Nem különösebben bántam... Olyan kedves volt, olyan szerethető. És életében először magyarul bókolt... Olyan hihetetlen vagy! mondta.
És nem gondolkoztam, természetesen. De az úgy volt tökéletes... bár az ébredés... hát, az minden misét megért... A mellkasán feküdtem, boldogan és kábultan, amikor egy fej jelent meg az ajtóban. A srác nagyon durván döbbent fejet vágott, majd benyögött egy helót. Én is visszahellóztam, aztán lelépett... a nővére pasija volt, tudtam meg később..
Utána dél körül elindultunk. Ő boltba, én haza, szóval egyfele mentünk...

Utána alig beszéltünk... és akkor is keveset. Készült a vizsgáira, én meg meg voltam őrülve. Mi történt közöttünk? Mi ez már megint? És miért nem mondja el, mit gondol? Mit mondott neki Dávidka?
Haldokoltam az őrülettől... nem bírtam enni, bőgtem és szenvedtem, de lepleztem mindent. Kólán és tortillán éltem, annak nem éreztem az ízét, az illatát...
De pénteken Dávid azt mondta, menjünk el valamerre, meglepetése van... és éreztem, hogy Balázs lesz az... de Dávid minden erőfeszítése ellenére nem lett semmi. Nevetgéltünk, beszélgettünk, de jobban el volt foglalva másokkal.
Nem érdekeltem...
Aztán megígérte, hogy holnap biliárdmeccselünk egymás ellen... én meg úgy terveztem, hogy ezután beszélgetek vele... de most azt mondja, nem valószínű, hogy oda jön...mert máshova megy. De... mi lesz így velem?
Igazából Dávid tud valamit, mert tegnap este megint beszélgettek... de nem bírom kiszedni belőle... azt mondja, ez a mi dolgunk, intézzük el mi. De hogy, amikor megfutamodik?
Nem értem... félek.
Romokban heverek.
De még nincs vége... a sztori folytatódik..