Dirty little secret

Már több mint fél éve együtt vagyunk, de csak nem bírom feldolgozni. Hihetetlennek tartom, hogy egy ilyen srác, mint ő, belém szerelmes. Képtelenség. Ő annyira csodálatos - számomra teljesen tökéletes. Minél jobban megismerem, és az életem részévé válik, annál jobban szeretem. Fél éve minden egyes nappal egyre inkább belé zúgok - belezuhanok a csodálatos világába, abba az álomországba, amit együtt építettünk fel. Boldognak kéne tehát lennem, de mégsem mindig vagyok az.

Vannak olyan szürke hétköznapok, amikor legszívesebben meghalnék. Ezek azok a napok, amikor nem találkozunk, és én csak ülök egyedül a szobámban, és arra gondolok, hogy túl kevés vagyok hozzá. Ez az önmarcangolás persze egyáltalán nem egészséges, de nem tehetek ellene. Csak sírok és sírok, miközben egy részem tudja, hogy ő is halálosan szerelmes belém - tudom, hogy neki is vannak olyan tévhitei, hogy egyszer megunom, és nem szeretem már. 

Ez persze teljességgel lehetetlen - annyira egyformák vagyunk, annyira egyre gondolunk mindig. Csak ez a távolság baromi nehéz dolog. A legjobb kapcsolatokban is kételyt ébreszt, mert mindig a szerelmeddel szeretnél lenni, és az, hogy nem teheted, belül megöl. Felőröl és megmérgezi az elmédet.

Ilyenkor jó, ha életed szerelme pontosan tudja, mit érzel, mert kirángat a búskomorságból, és ad neked annyi erőt, hogy kibírd hétvégéig. Így minden napot epekedve töltesz, csakhogy végre eljöjjön a péntek, és a karjaiba ugorhass. PÉNTEK. A mantráddá válik. Csak erre tudsz gondolni, csak e körül forognak a gondolataid. PÉNTEK. Ez a te titkos drogod, ami éltet. A drog, amitől ha megvonnak, meghalsz. PÉNTEK. Pénteket akarok!

The only one

Könnyek. Sós, apró kis könnycseppek, amik végigfolynak az arcodon, és nem tudod megállítani őket. A zene tovább szól, te pedig sírsz egy olyan fájdalom miatt, amit senki sem érthet meg. Hiány, hiány, hiány. Olyan fájdalmasan, olyan pokolian kínzó - és mindenki csak legyint rá. Elmúlik. Persze, a nap pedig nyugaton kel fel, nem igazik? Mégis hogy szokhatnék hozzá, hogy életem szerelme a hét legnagyobb részét tőlem 150 km-re tölti? Ezt el kellene fogadnom? Mert nem tudom! Nem megy. Minden héten meghal egy kis részem, minden egyes perccel egyre gyengébb leszek. 

Nyarat akarok. Vele tölteni az időm legnagyobb részét, érezni az ölelését, hallani azt a csodálatos mély hangját, belenézni a zöldeskék szemeibe és elolvadni, beletúrni a hajába, magamhoz húzni és addig simogatni, míg el nem alszik. Átlagos dolgokat akarok vele csinálni, mert vele még azok is tökéletesek, különlegesek és egyediek. Nem akarok luxusnyaralásokat, drága éttermeket és hajnalig tartó bulikat. Őt akarom, csakis őt. Talán egy ágyat, amin fetrenghetünk, és egy pár filmet, hogy amíg simogatjuk egymást, legyen mit nézni. De ennyi. Semmi másra nincs szükségem.

Ha ezeket megkaphatnám, örökre boldog lennék. Vele. ♥

Szív

"You are the one I waited for..."

Nem tudom szavakba önteni, mint érzek most. Soha nem hittem volna, hogy bármi is fájhat ennyire - hogy valakinek a hiánya ennyire kínozhat, miközben mindennap beszéltek, mindennap veled van a lelke. Talán ettől csak még jobban fáj? Hogy nem érintheted, nem csókolhatod, nem lehetsz tényleg mellette. Ez az, ami megöl? Mert úgy érzem, belehalok. 

Tudom, mennyire sablonosan hangzik, de... nincsenek rá jobb szavak. Amit iránta érzek, arra egy új fogalmat kéne kitalálna. A szeretet, a rajongás, az imádat, a tisztelet, a...semmi, semmi nem elég arra, hogy leírjam, mi is ő számomra. Az életem? A másik felem? Ezek annyira klisések, és mégis... sajnos másképp nem fejezhetem ki, mi Ő nekem. A legjobb barátom. A szerelmem. A... a mindenem ♥

Néha már úgy érzem, vétek valakit ennyire szeretni, hogy egyszer elhagy, és akkor végleg összetörök. Tudom, hogy ezután nem bírnék felépülni. Vagyis talán igen - de nem akarnék. Önként és dalolva vetnék véget az életemnek, mert az nem létezik, hogy nélküle legyen számomra jövő. Nem akarom. Ez más mint eddig. Eddig azt hittem, nem élném túl valaki elvesztését. Most viszont tudom. A lelkem, a szívem, minden porcikám tudja, érzi, hogy ez most az igazi. 

Ezért félek, ezért rettegek annyira. El fogom rontani - tudom, hogy el fogom, mert nem érdemlek meg ekkora csodát. Ez túl szép, hogy igaz legyen. 

Egyedül a Blessthefall tart életben. Beau és Lights szerelme az egyetlen, ami miatt el tudom hinni, hogy talán Andris tényleg szeret, hogy tényleg engem, a szürke lányt akarja. Muszáj hinnem benne, különben miért is élek? Tényleg...miért is?

Pihi

Éppen a 80 oldalas töri tézémre készülök, de már annyit írtam, hogy mindjárt leszakad a kezem - ideje egy picit kikapcsolni. A múltkori bejegyzésem óta megjártuk Andrissal az orvost. Mivel először a nőgyógyászatra kellett mennünk, hogy megkeressük a nőt, aki elküld vérvételre, mindketten zavarban éreztük magunkat. Ott ültünk az ultrahangos labor előtt, a terhes nőcik pedig mentek befelé. Ideges voltam, és hülyén éreztem magam. Persze egyszer majd szeretnék kisbabá(ka)t, de... most még olyan idegennek tűnik. Persze ha arról van szó, hogy elképzelem a közös... khm, nos az egészen más kérdés. Az valahogy... nem hoz zavarba, sőt. Egy olyan álomkép, amit egyszer szívesen valóra váltanék :)

Nos, szóval doki. Miután megkaptam a papíromat, Andrissal átmentünk a sebészetire, hogy levegyék a vérem. Rettegtem. És ezt a nővel is közöltem, aki erre kinevetett. Aranyos, mit ne mondjak. De életemben először (jól!!!) vették le a véremet! :D Esküszöm, hogy csak egy kicsit fájt. Boldog voltam. Hazafele még egy meleg csizmát is sikerült vennem, meg pizzáztunk egyet cicával, aztán hulla fáradtan hazamentünk. 

Most pedig kedd van, a 4. hónapfordulónk, az én kis szerelmem pedig holnap indul Szlovéniába... vagy Ausztriába snowboard-ozni. A hely azért kétséges, mert Szlovéniában jégvihar tört ki, és nincs áram, szóval nem működnek a felvonók stb. Én személy szerint örülnék, mert ha Ausztriába mennek, Sopronban szállnak, és mivel az Magyarország, ott működik Cica telóján a net éééés... tudnánk beszélgetni esténként. Egy álom lenne! (Így kicsit szomorú és nyűgös vagyok, mert nagyon hiányzik :( ) Szóval mindenki szurkoljon, hogy Ausztriába menjenek! :$ Köszi. 

Asszem, ennyi lettem volna mára. 

Megyek, és befejezem a törit, hátha ínhüvelygyulladást kapok. Juppi.

Doki

Ma is tettem egy hatalmas lépést afelé, hogy igazi, komoly felnőtt nő legyek. Voltam a nőcidokimnál, és felírta nekem a gyógyszeremet. Már csak egy vizsgálat van hátra, amire az én első és egyetlen igaz szerelmem fog elkísérni, mint a rendes, komoly felnőttek esetében. Hű, elég durva, hogy mennyire megváltoztam nyár óta, amikor még egy kis zavarodott lányka voltam. Most meg felelősségteljes felnőtt nő. Wáow. Ez azért nem semmi. Soha nem hittem volna, hogy eljutok idáig. :) 

De.. hát ez természetes, nem? Az ember változik, felnő, komoly kapcsolatba kezd, terveket épít, jövőt tervez, és szép lassan elveszíti a gyermeki énjét. Jó, ez az utolsó az én esetemben nem igaz, mert legbelül mindig is egy kislány maradok, aki imádja a fagyit, meg a strandolást, és belelkesedik egy aranyos szótól. De hát ez vagyok én, és amióta Andris elfogad ilyennek, nem is akarok változni. Én így vagyok jó, ahogy vagyok. Kész. 

Anya meg volt ma osztályfőnökin, és Gabi néni is csupa jó dolgokat mondott rólam. Hogy okos vagyok, hogy látja, milyen komoly céljaim vannak, és a többi, és a többi. Jól esett, nem mondom, mert az iskolában csak folyamatosan dorgál és cseszeget, mintha valami lógós bűnöző lennék. Holott... Na, mindegy. 

A lényeg, hogy úgy tűnik, végre jó irányba terelgetem az életemet. Hát, mit ne mondjak.. IDEJE VOLT :D

Összefoglaló

Sok jó és kevésbé jó dolog történt az elmúlt két hétben. De a jó több volt, mint mostanában mindig. Először is, kikaptuk a féléviket, és mindössze 3 tantárgyból nem lettem 5ös, úgyhogy az évvégi kitűnő bizi egészen elérhető álomnak tűnik. :) 

A másik, hogy júniusban megyünk SPANYOLORSZÁGBAAAA!! Én, az én egyetlen szerelmem, a szüleim és a húgom. Annyira jó lesz, már alig várom *-* Körülbelül 9 napot leszünk Tossa de Mar-en, nem messze Barcelonától. A nyári tervek közé tartozik még egy balatoni hét Andrissal és az ő családjával, egy bécsi vidámparkozás, sok-sok peres, buli, és táncolás. Annyira jó lesz! Meg még egy csomó funolást kitaláltunk, de most hirtelen ennyi jut eszembe. Ja, állatkert :D Andris szívének vágya ^.^ 

A harmadik jó dolog, hogy az egyik hétvégén Orsiékkal buliztunk, és beszólt nekem egy srác. (Tipikus béna "jó a melled" beszólás volt), Andris pedig mint egy macsó istenség kiállt mellettem. Na, asszem ekkor szerettem belé 1000-jére. Másik hétvégén meg Dávidéknál házibuliztunk, ez is jó volt nagyon. 

És akkor jöjjön az egyetlen rossz, ami kicsit beárnyékolta a szép napokat. Egy icipici baleset, ami miatt még mindig félek kicsit. De hát.. cica mellettem áll, és anya is, és mindent megtettünk, hogy ne legyen baj. Reménykedek, hogy nem is lesz...

Mert hát ez nem ronthatja el a csodás napjainkat. Kedden levizsgázik, estére hazaér, aztán egy hétig az enyém, mielőtt menne snowboardozni *-* Az nagyon hosszú tíz nap lesz, míg nem láthatom :( FÉLEK.

"...I wish you were here"

Jó rég nem írtam már, de ennek egyetlen oka van: a mérhetetlen boldogság. Nem szeretnék folyton ugyanarról a témáról beszélni, de nem tehetek mást, hisz mostanában minden körülötte forog. Őt látom, ha behunyom a szemem, vele álmodom, és őutána vágyakozom, amikor nem lehet mellette. A karácsony és a szilveszter csodálatos volt, mert együtt lehettünk. Minden nap minden percét vele tölthettem, és ettől a kapcsolatunk tovább mélyült - bár nem hittem volna, hogy ez lehetséges, elvégre megismerkedésünk első napjától fogva feleségül akar venni :D 

De most komolyabb témákra is terelődött a szó. Az esetleges összeköltözésre, hisz ha felvesznek Pestre egyetemre, nekem is fel kell majd költöznöm. És ugyan miért laknánk külön, ha együtt is lehet? kérdezte teljesen jogosan. Igaza van! :) 

Aztán a gyűrű-téma is mostanában mindig szóba kerül. Én nem akarom elbízni magam, komolyan nem, de istenem, melyik lány ne lenne lelkes ettől a témától? Egy srác, aki máris képes lenne eljegyezni? Főnyeremény. Egy álom. És nem akarok felébredni! Ő annyira jó hozzám. Egyszerűen képtelen lennék ne szeretni. Mindene tökéletes számomra. Oké, STOP. Befejeztem az ömlengést. Nem lenne szabad ilyen lelkesnek lennem. Még nem. Csalódtam már máskor is. Most óvatosabbnak kell lennem. Igen, annak kéne lennem. De vele? Ó, Andris mellett ez lehetetlen. Mindig magával ragad. Azt hiszem, ő az én igazi szerelmem ♥

A Haverlány útjára indul

Igen, eljutottam erre a pontra. A történet szerintem megérett annyira, hogy megajándékozzam egy bloggal. Talán senki nem fogja olvasni, talán több ezren is, nem számít. De már érzem annyira fontosnak, annyira hatalmasnak, hogy belevágjak. Jövőre szeretném nevezni az Aranymosáson, próba-szerencse alapon. Ez a történet rólam szól, bármelyik egyszerű lányról, aki képes galibákba keveredni. És most, hogy az én életem révbe ért, végre ráérek arra, hogy Cassie életét is rendbe tegyem :) 

Megpróbálom majd hirdetni a blogomat, de picit félek. Nekem nem szokásom a könyörgés, hogy ugyan légyszi tegyetek már ki. Nem is igazán olvasok blogokat. Nem is tudom, mik most a "menők". De megpróbálom. Muszáj sikerülnie. Akarom, hogy menjen...

Suli és wonderwall

 Rájöttem, hogy a blogolás megnyugtat, és tök jó visszaolvasgatni az előző bejegyzéseimet, ezért úgy döntöttem, hogy megpróbálom rendszeresíteni ezeket a kis szösszeneteket. 

Nem igazán változott semmi az elmúlt firkálásom óta - ja, de. Kikaptam a töri és magyar tz-met, de mindkettő 4es lett, úgyhogy most totálisan rosszul állok mindkettőből. Az angolom is totál négyes, fogalmam sincs, hogy fogom őket felhúzni év végére ötösre. Kellenek azok a pontok. Egyedül a matekom tuti kitűnő, ami azért vicces, mert tavaly év végéig olyan halál négyes voltam belőle, hogy élvezet volt nézni >.< Most írtam angol tz-t is, remélem az legalább ötös lesz, és abból tudok javítani. Csak vegyenek fel a Corvinusra, könyörgöm!! :$ FÉLEK.

Az egyetlen dolog, ami továbbra is tökéletes, az Andris. De hát hogy is ne lenne az, amikor nekem találták ki? Igaz, a héten kevesebbet tudtunk beszélni, mint általában (sok zh-t írt), de ettől függetlenül most is kihoztuk a maximumot, mint mindig. Ma főleg aranyos volt, mert azt mondta, szomorú, amiért keveset tudunk találkozni, és ezért nem tudja annyira kimutatni, hogy mennyire szeret. Én pedig megnyugtattam, hogy de, nagyon is jól ki tudja mutatni, valamint, hogy majd eljön a mi időnk is, amikor rengeteget lehetünk együtt. Én hiszek benne! :) És szeretném, ha ő is hinne benne. Vagyis a fenébe, tudom, hogy ő is szeretné, csak attól fél - tök jogtalanul -, hogy nem elég jó hozzám. Pedig ha tudná, hogy mennyivel jobbat érdemel nálam! Mindegy. A lényeg az, hogy nem akar jobbat. Engem akar. Én meg őt. Happy end!

Egyébként tegnap voltunk két hónaposak, és hát... olyan hihetetlen még mindig. Kíváncsi vagyok, mikor fogom megszokni, hogy az enyém a világ legédesebb, legtökéletesebb cicája :)) 

Eszmefuttatás

Azon gondolkozom, hogy minek írom egyáltalán ezt a blogot. Senki nem olvassa. Senkit nem érdekel. És igazából nem is akarom, hogy mások elolvassák ezt a sok katyvaszt. Pár embernek szívesen megmutatnám egy-két részét, de ott vannak azok a mocskos múltbéli posztok, amiket nincs szívem kitörölni, de tudom, ha más látná, fájna neki. 

Így marad ez a saját kis eszmefuttatásaimnak. Talán ha egy nap híres leszek, és meghalok, valaki majd megtalálja a gépemen a linket, és a világ meglátja, milyen ostoba gondolataim voltak 15-17 évesen. Az elmúlt két hónapomat 18 évesen azért nem számolom bele, mert az nem ostobaság. Az tele van szeretettel és boldogsággal, reménnyel és küzdeni akarással. De az az előttiek... fájdalom, élni nem akarás, butaság. 

Hogy áttérjek egy komolyabb témára... A minap olvasgattam a legtöbbet érő egyetemek listáját, és az első kettő mérnöki, meg műszaki egyetem volt, a harmadik pedig a Corvinus. Szóval örülök, hogy megváltoztattam a terveimben a sorrendet. Az ELTE valahol nagyon hátul állt. És ahogy így belegondolok, egyre jobban tetszik ez az emberi források dolog... Érdekes lehet :D És bár az álmom a pszichológia volt, ideje belátnom, hogy az örökké álom is fog maradni. Magyarországon nincs rá kereslet, így jártam. Majd talán a következő életemben... 

Addig is: Budapest, Corvinus, Emberi erőforrások, Andris... vigyázzatok, jövööök :D ♥