Rájöttem, hogy a blogolás megnyugtat, és tök jó visszaolvasgatni az előző bejegyzéseimet, ezért úgy döntöttem, hogy megpróbálom rendszeresíteni ezeket a kis szösszeneteket.
Nem igazán változott semmi az elmúlt firkálásom óta - ja, de. Kikaptam a töri és magyar tz-met, de mindkettő 4es lett, úgyhogy most totálisan rosszul állok mindkettőből. Az angolom is totál négyes, fogalmam sincs, hogy fogom őket felhúzni év végére ötösre. Kellenek azok a pontok. Egyedül a matekom tuti kitűnő, ami azért vicces, mert tavaly év végéig olyan halál négyes voltam belőle, hogy élvezet volt nézni >.< Most írtam angol tz-t is, remélem az legalább ötös lesz, és abból tudok javítani. Csak vegyenek fel a Corvinusra, könyörgöm!! :$ FÉLEK.
.jpg)
Az egyetlen dolog, ami továbbra is tökéletes, az Andris. De hát hogy is ne lenne az, amikor nekem találták ki? Igaz, a héten kevesebbet tudtunk beszélni, mint általában (sok zh-t írt), de ettől függetlenül most is kihoztuk a maximumot, mint mindig. Ma főleg aranyos volt, mert azt mondta, szomorú, amiért keveset tudunk találkozni, és ezért nem tudja annyira kimutatni, hogy mennyire szeret. Én pedig megnyugtattam, hogy de, nagyon is jól ki tudja mutatni, valamint, hogy majd eljön a mi időnk is, amikor rengeteget lehetünk együtt. Én hiszek benne! :) És szeretném, ha ő is hinne benne. Vagyis a fenébe, tudom, hogy ő is szeretné, csak attól fél - tök jogtalanul -, hogy nem elég jó hozzám. Pedig ha tudná, hogy mennyivel jobbat érdemel nálam! Mindegy. A lényeg az, hogy nem akar jobbat. Engem akar. Én meg őt. Happy end!
Egyébként tegnap voltunk két hónaposak, és hát... olyan hihetetlen még mindig. Kíváncsi vagyok, mikor fogom megszokni, hogy az enyém a világ legédesebb, legtökéletesebb cicája :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése