Oldalak

2015. március 3., kedd

Amikor egy nap alatt minden megtörténik

Eljött hát a március, és ma szembesítettek vele, hogy már csupán 61 napom van hátra a pokolig, az érettségiig. De ma ez nem tudott meghatni - ma egy sokkal személyesebb poklot kellett átélnem. 
Tegnap este telefonáltak a kórházból, hogy megjöttek a húgom leletei, és hogy ma be kell menni, majd a főorvos tájékoztat. Ekkor már tudtam, hogy baj van, mert a nő azt mondta, telefonon nem közölhet semmit. Ezért úgy döntöttem, bekísérem anyát a szembesítésre - tudom milyen, kell neki a támogatás. Szóval ma fél 9kor már a kórházban voltunk, és beigazolódott a gyanúm: Leila lisztérzékeny. Jó, ez persze nem halálos betegség, de akkor is lesújtott. Legyünk akármilyen rossz testvérek néha, azért ez borzasztó. További kivizsgálásokra küldték, amik nem lesznek kellemesek, és ennek a hírnek hála az egész családot beutalták vérvételre, hogy kiderüljön, kitől örökölte, és hogy én is örököltem-e rá a hajlamot. Remélem nem. Nem akarok lemondani az egészségtelen, de fincsi kajákról! Persze az egész étrendünket így is meg kell változtatni: a konyhából száműznünk kell minden fehér lisztes kaját, és anyának kell sütnie mindent kukoricalisztből. Szuper, de tényleg. Már csak ez hiányzott. 
És Leila még nem is tudja. Anyáék élőben akarják megmondani neki, amikor pénteken hazajön a koliból. Szegény... Mi már arra készülünk, hogy minél hamarabb át tudjunk állni az új étrendre, ő meg még azt sem tudja, hogy ez az utolsó hete a koliban. Mert ott kell hagynia, az biztos. Nem eheti azt a sok szart, amit ott adnak. Tuti sokkolni fogja a hír. Nem lennék a helyében... :(

De ma azért történt jó dolog is. Végre jóváírták a befizetésemet, így már tuti, hogy jó a felvételim! :D Már csak az érettségi megírása van hátra... a legnehezebb része. Félek is tőle... Jobban, mint azt be merném vallani. Persze mindenki azt hajtja, hogy ha nem nekem, hát kinek sikerülni, és jól is esik a bizalmuk... de én miért nem érzem magam ennyire magabiztosnak? Úgy érzem, béna leszek, és mindent elrontok... :( Bár túl lennék már rajta! Aztán jöhetne a jól megérdemelt pihi, meg összeköltözés a Cicámmal :) 
Jöhetne az Aranyélet... ♥

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése