Zagyva

Több, mint egy hónap eltelt, és nem hogy megoldódtak volna a problémáim, még több keletkezett. Azt se tudom, hol kellene kezdenem. Tényleg nem. 

Danikával semmi nem változott - ja, de. Még bonyolultabb lett. Már én sem tudom, mit érzek. Eleinte minden áron vele akartam lenni, és ez még most is bennem van, de közben már kezd elegem lenni. Nem nekem való ez a huzavona. Lassan már két hónapja játsszuk ezt. Néha nem is beszélünk, utána pedig üzenetekkel áraszt el, engem keres minden percben, áthív magukhoz, pedig ezt még Tomika is elismerte, hogy szokatlan tőle. Egyik percben úgy érzem, végre mellettem képes elfelejteni azt a hülye csajt, máskor viszont azt gondolom, hogy csak egy pótlék vagyok. Kezdek beleőrülni ebbe a játékba. 

Közben Lokyról is kiderültek dolgok. És Nagygyőrről. És Morvairól. Én meg csak kapkodom a fejem, hogy mikor történt mindez? Az elmúlt két hónapban nem láttam mást az én kis szívszerelmemen kívül - akárhányszor döntöttem el, hogy befejezem a játszadozást, mindig visszarántott. A fentebb említett fiúk nem látják? Nem veszik észre, hogy teljesen bekebelezett? Teljesen birtokolni akar - legalábbis úgy viselkedik, és ez az, amiért még jobban össze vagyok zavarodva. Ha annyira akar engem, hogy nem képes más fiút elviselni a közelemben, akkor miért nem lép már? Miért nem kér meg, hogy legyek az övé? Csakis az övé? Mi ez az egész? 

És nekem mikor lesz elegem? Mikor veszem már rá magam végre, hogy döntés elé állítsam? Bernáthtal anno 3 hétig bírtam, de ez már két hónapja így megy... és akárhányszor ott van előttem az esély, elszalasztom, mert csak a pillanatnyi tökéletes, euforikus boldogságra tudok gondolni. De egyszer elegem lesz. Nem, már most elegem van. A kérdés már csak az, hogy mikorra szedek össze annyi bátorságot, hogy ráhagyjam a döntést. Ha nem akar majd engem, abba beleszakad a szívem, de el kell majd fogadnom. 

Ó, és itt is a válasz. Ezért nem cselekszem. Mert nem vagyok biztos benne, hogy akarna. De... jobb tudni a rosszat, mint hinni a hazugságban, nem igaz?