Itt vagyok én, az őrületesen skizofrén csaj. Esküszöm, kezdek az lenni. Hogy érezheti magát egyszerre az ember tökéletesen boldognak és szétesett roncsnak?
Boldog vagyok, mert imádom a barátaimat, többnyire a családom is képes normálisan viselkedni, és én elégedett vagyok.
Roncsnak pedig azért érzem magam, mert nincsen barátom... olyan barátom, aki azt írja, hogy hiányzol, aki csókkal köszön el, akinek tudom, hogy én vagyok a legfontosabb. Lehetne nem is egy... de egyikük sem az, aki nekem kell. Egyikük sem lehet Ő.
Tudom, hogy én csesztem el. Ó, de még mennyire! És azt is tudom, hogy nem vagyok elég jó mellé - könyörgöm, ő egy isten! Motorversenyző, cégvárományos Angliában, gitározik egy bandában, mindennap úszik és még valami harcos wincsu cuccban is benne van. Mellesleg irtó dögös.
És én? Jó, talán nem vagyok hétköznapi, ezt elismerem. Az alakom szép vékony, és olyan szemekkel áldott meg a sors, amiről a legtöbb lány csak álmodik - hatalmas, csokoládébarna szemek a hatalmas, sűrű és hosszú fekete szempillák alatt. De ennyi az összes különlegességem. Ezen kívül csúnya vagyok - erősen eltúlzott telt ajkak, csúnya orr, kreol bőr, amit olasz őseimtől örököltem, 168 centi, vékony szálú gesztenyebarna haj... és ennyi. Táncoltam. Kosaraztam. Zongoráztam. Futottam. Énekeltem. De már senki vagyok... próbálok jó író lenni, mert ebben végre önmagamra találtam, de ebben sem vagyok elég jó. Akárhányszor megpróbálkozom nyerni valamiban, alul maradok.
Túl hétköznapi vagyok mellé. Túl egyszerű. Túl Petra... istenem, miért kell ilyen tökéletesnek lennie? Mellette annyira gyereknek érzem magam! Ő annyira... annyira felnőtt és tapasztalt!!!
Igen, és megint témánál vagyunk... 1. lecke Petra életéből: hogy szeress bele a legelérhetetlenebb srácokba? Haladó szint.
Óje. Ha segítség kell, hívj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése