Én...

Ismét itt, hellóka a jelenlévő 0 tagnak! :)
Nézzük csak, hogy is állok mostanában?
Először is, a régi "én" hipersebességgel hódítja vissza az új "énemet". Kegyetlenül számolja fel az új nézeteimet, pusztít és mindent romba dönt. Egyre gyorsabban közeledik, és nem tudok mit tenni ellene. Hogy harcoljak saját magam ellen? Lehetetlen küldetés...
De azért van jó oldala is. Az osztály hercegnőcske...
Bár irtó nehéz a dolgom, hisz az osztály tele van erős, határozott és vezető típusú lányokkal, egyre inkább beilleszkedek közéjük. Nagyon nehéz, mert az új Petra egyre csak azt üvöltözi: Mi a fenét művelsz? Tönkre teszed magad, ez már nem te vagy! A régi énem csak dörzsöli a tenyerét: Ó, igen, itt az a lány, aki életeket tett tönkre, itt az a Petra, aki megmondta, mi a divatos, ki a jó és ki a szar!
Talán tényleg skizo vagyok, hogy két én él bennem? Lehetséges... De boldogtalan vagyok... És magányos. Mert mit ér a hatalom, ha nincs akivel megosszam?
Miért van az, hogy minden pasinak csak a külsőm kell, a fenébe is? Miért csak a legjobb barátom, D képes látni bennem azt a lányt, aki vagyok? Miért ő képes egyedül szerény, normális lánynak látni? Nem öltözök ribancosan, nem vagyok az a "laza vagyok szétesek" típus, akkor mégis miért nem lehet megismerni először, és aztán véleményt alkotni?
Picsába...

Ez a D-s ügy is egyre bonyolultabb... ha együtt vagyunk egyszerűen olyan idióta gondolataim vannak, és folyton az kattog az agyamban: Úristen, eddig hogy nem vettem észre, hogy mennyire csillog a szeme, amikor rám néz? Meg hogy: Vajon komolyan mondta amiket mondott? Vajon mit gondol most? Őrjítő...
Mert érzem amit érzek, és gondolom amit gondolok. Érzem, hogy nekem ő csak a legjobb barátom, de a testem reagál, és a gondolataim elszabadulnak. Olyan nehéz lenne őt megszeretni? Olyan nehéz lenne egy kicsit még közelebb kerülni hozzá?
És a legrosszabb az, hogy nem tudom a válaszokat... Nem kapok választ, nem segít senki, mert nem hozhatom fel ezt a témát... Nem akarom felhozni.

És Cs... akivel egy éve eljátsszuk ezt az én akarlak, te nem akarsz. Te akarsz, én nem akarlak dolgot. Dűlőre kéne jutni, ember! Nem bírom a bizonytalanságot, az a nagy helyzet.

Hogy hol vagyok most az én kis spirálomon? Valahol a csúcs és a mély között ingázom, a sorsom pedig pengeélen táncol... és bármerre ledőlhet. Túl sok választás, túl kevés segítség...

Új Petra, vagy régi Petra?
Erőltessem Cs-t, vagy próbáljam meg D-t? Vagy hagyjam őket a fenébe?
Törjek az élre, vagy maradjak a kedves, mindenki barátja lány, aki gyűlölök lenni?
Küzdjek a céljaimért, vagy sodródjak az árral, hisz az úgyis megy nekem?
Harcoljak vagy bukjak el?
Erőltessem az igazságot, vagy éljek továbbra is kételyek és furcsa megérzések között?

Valaki adjon válaszokat... :/