Egy év a Műszaki Egyetemen

Az elmúlt tíz hónap olyan, mint egy meg sem történt álom a maga hullámvölgyeivel és csodás csúcsaival. Túl 64 krediten, ezernyi új ismertségen, sok-sok bulin, rengeteg éjszakába nyúló tanuláson, és száz órányi síráson és szenvedésen, azt mondhatom, hogy túl vagyok életem legnehezebb, legembertpróbálóbb évén. Tíz hónap alatt "felnőttem". Összeköltöztem Andrissal, elszakadtam azoktól a "barátaimtól", akik visszahúztak, és megtanultam, hogy milyen melós dolog is a felnőtt élet. Új barátokat szereztem, megtanultam elengedni azt, amiért nem érdemes küzdeni, és megtanultam azért harcolni, amiért megéri meghalni. 

Éjszakába nyúlóan rajzoltam, bár már akkor is tudtam, hogy a rajztehetségem egy öt évesével vetekszik. Gyötrődtem a járműgéptan felett, és életemben először elbuktam egy tárgyat csak azért, hogy a következő félévben, kétszer annyi szenvedés után elvégezzem. Szidtam az igazságtalan tanárokat, és a barátaim nyakába borulva örültem, amikor mégis könyörületet mutattak. Túl estem az első szóbeli vizsgáimon, és megtanultam, hogy ha valakivel egy szakmát tanulsz, akkor a beszédtémák szinte kimeríthetetlenek. Rájöttem, hogy a bulizós énem, akit három éve eltemettem, még nagyon is él bennem: asztalon táncoltam, hajnal hatig buliztam, és csocsóbajnokságokon vettem részt. 

Azt a tizenhat éves lányt, akit régen annyira gyűlöltem magamban, most boldogan köszöntöttem ismét. Elfogadtam, hogy én ilyen vagyok, és azt is, hogy Andris pedig nem. Rájöttem, hogy attól, hogy az övé vagyok, még lehet külön életem, külön barátokkal, és külön szórakozással. Ehhez kellett két év, de hát csoda ez azok után, amilyen pasijaim voltak? 

Ő épp azért tökéletes, mert elfogad ilyennek, nem akar megváltoztatni. Tudja, hogy igénylem a bulizást, hogy lételemem a táncolás és a kikapcsolódás. Soha egy rossz szót sem szólt, amikor egy őrült buli után megjelentem itthon, a fejemen egy újabb kalappal, amit valaki valamikor a fejemre nyomott. 

Őrült egy év volt ez, mondhatom. De soha, egyetlen percét sem bántam meg. Igazi műegyetemista vagyok, aki büszke arra, hogy itt tanulhat, még ha néha nagyon szidom is a nehézségét. De ez így az igazi. Még két és fél év hátravan, újabb őrültségekkel és újabb szenvedésekkel. De előtte még jöjjön a nyár, Andris diplomaosztójával, az East Festtel, a nyaralással Ágiékkal, és talán még egy barátokkal összehozott Balaton...
Ha ez mind összejön, ez lesz életem legjobb nyara életem legjobb éve után <3