Oh My Fucking God

Furcsa vagyok. Furcsa érzés a saját bőrömben lenni. Egyszerre vagyok a legérzelemteljesebb, legegyüttérzőbb ember és a leggonoszabb, legszemetebb csaj a vidéken. Fogalmam sincs, hogy irányíthatnám magamat, a tetteimet. Néha úgy érzem, összetörnek, utána pedig úgy, hogy én döntök romba mindent és mindenkit. Mi ez az egész? Miért ilyen bonyolult? Miért tudok nevetni az egyik pillanatban, ha az előzőben még sírni támadt kedvem?

Annyira sokszor érzem úgy, hogy ki kell mondanom a gondolataimat hangosan is. Azt szeretném, ha páran meghallanák, mit érzek és mi jár a fejemben, de félek kimondani őket. Néha olyan rémes eszmefuttatásaim vannak. Megértené ezeket bárki is? Lenne olyan ember a Földön, aki nem borzadna el tőlük? Képes lenne azok után is szeretni, hogy rájönne, kit is rejt az álcám? Nem hiszem. Az egy dolog, hogy én nem félek magamtól. De sokan igen.

Régen azt hittem, minél idősebb leszek, a világ egyre egyszerűbbé fog válni. Azt hittem, idővel majd minden helyre jön, a problémák maguktól megoldódnak, és megkapom a happy endem. Eszembe sem jutott, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű, hogy mindenért meg kell majd küzdenem, minden egyes kis boldog pillanatomért. Nem hittem abban, hogy ilyen nehéz döntéseket hozni - pedig mocskosul az. Az egyik percben még tudom, mit akarok, de aztán ismét új lehetőség vetődik fel bennem, és minden felépített kis kártyaváram összedől.

Mi legyen belőlem? Kinek kellene lennem, ha felnövök? És hol? Kikkel az oldalamon? Milyen jövőt kellene választanom, kiket kellene beengednem, és kiket kizárnom? Mi az, amire szükségem lehet később?

Olyan kérdések, amelyekre még nem tudom a választ. Nem tudhatom. Senki sem tudhatja, és ez egy kicsit megrémiszt. Jó, őszinte leszek: a frászt hozza rám. Annyira szeretném tudni, mi lesz velem pár év múlva! Kik fognak körbe venni? Lesz valaki, aki szeretni fog olyannak, amilyen vagyok? Vagy vissza fogok zuhanni a semmibe? Oh my fucking god... I have a lot of problem.