Örökre

Minden annyira furcsa és annyira képlékeny! Folyamatosan változó. Elég egy este, hogy az oly határozott elképzeléseid és szabályaid felboruljanak.
Ismét sikerült felkavarnom saját magamat, ami igazából csakis az én hibámból következett be. Mondjuk ez azért erős túlzás - nem csak én kellettem hozzá.
Boldognak még boldog vagyok, és ezt nagy részben Rolcsinak köszönhetem, természetesen. Minden vele töltött pillanat olyan idilli és békés, nyugodt. Csakhogy ezekből a pillanatokból egyre kevesebb van, mert az anyukája nem kedvel. Kifejezetten utál - pedig még sosem találkozott velem. Ennek az utálatnak igazából egyetlen oka van, amiről ráadásul nem is tehetek. A korom. Az a kevéske 16 évem... Sajnálom, hogy ilyen fiatal vagyok, és én is jobban örülnék, ha mondjuk nem 5 év lenne közöttünk, de hát tehetek én ellene? Nem, sajnos nem.
Ez az egy gondom van. Semmi más - tegnap végre bevallotta, hogy szeret, és hogy utálja, ha másokkal beszélgetek (főleg egy bizonyos személlyel, de erről később), és hogy sokszor hiányzom neki. Elég idiótán reagáltam, és meg is mondta, hogy nem erre számított. De könyörgöm! Úgy meglepődtem, hogy megmukkanni se bírtam percekig. Aztán, amikor felfogtam, hogy tényleg kimondta, hogy ez tényleg nem álom (mert már ezerszer megálmodtam ezt!), már képes voltam felelni neki - úgy, ahogyan kellett. :)

Igen, a tegnap estét tökéletesnek is tekinthetném, ha nem kavartam volna fel magamat az érzéseimmel. Egyrészről ugye volt Rolcsi, de Balázs is ott volt... és a múltbéli érzelmeim visszatértek. Erősebben, mint eddig bármikor. Ezt köszönhettem annak, hogy a letargia erőteljesen fejbe vágott, Rolcsi pedig eltűnt, és az egyedüli, aki aggódóan odajött hozzám, az Balázs volt. Egyszerűen nem hitte el, hogy nincs semmi baj, csak álmos vagyok. Azt mondta, bármit elmondhatok neki, és úgy nézett, ahogyan még akkor sem, amikor majdnem-jártunk. Nagyon jó érzés volt vele beszélgetni, hisz már ez előtt az ominózus eset előtt is folyamatosan dumáltunk, piszkáltuk egymást és nevettünk mindenen. Ebből adódóan következett be a fent említett dolog. Egész este egymásra mosolyogtunk, a fejünk sokszor túl közel volt a másikéhoz... és tudtam, hogy ha Rolcsi nem lenne ott, már rég ugyanott tartanánk, mint nyár elején. Vagy még tovább...
De én szeretem Rolcsit, és bízok benne. Emiatt pedig nem fog semmi történni.
Mert Balázsban soha többé nem fogok megbízni...akármennyire is ő volt életem első szerelme...
Amikor először szerelembe estem...
...az örökre a szívembe égett.