- Korai szívkamra-összehúzódást kapok tőled.
- Remélem, az jó dolog.
- Kihagy tőled a szívem.
Ez az idézet per pillanat nagyon nagyon találó rám nézve, és ennek őrületesen örülök. Egész jól mennek a dolgok, és bár sokszor érzem azt, hogy valami nem stimmel, később mindig rá kell jönnöm, hogy a hiba csakis bennem van: paranoiás vagyok. Igen, határozottan az vagyok, hisz lassan két hónap alatt igazán rájöhettem volna már, hogy milyen R. (titokzatos, rejtélyes, kiismerhetetlen, szeszélyes, és imádnivaló), de én persze még mindig azt várom, hogy
másmilyen legyen. Pedig nem kéne. Ő ilyen, és így tökéletes. A hülyeségeivel, és a furcsaságaival.
Ezen felül a Balázsos gondjaim is kezdenek eltűnni, megoldódni. Jó, beismerem, hogy tettem egypár drasztikus, sunyi és szemét lépést, de muszáj volt, mert a harag, a vádaskodás és a fájdalom megölt belülről. Milyen barátnő az, aki a exedre repül, és még hazudik is róla? Tennem kellett valamit, és meg is tettem - ezzel pedig megszereztem magamnak B barátságát, ami egyrészről furcsa, másrészről annyira helyén való! Mintha kiegészültem volna... végre minden a helyén van. Bár barátnőm azért szépen megfogalmazta a dolog pikantériáját. Itt a beszélgetés, ami lefolyt közöttünk:
-Képzeld, Balázzsal végre tudunk normális emberek módjára beszélgetni, hülyéskedni!
-Szóval barátok vagytok?
-Aha, barátok.
-Mármint olyan barátok, akik ezelőtt ledugták a nyelvüket egymás torkán?
z a rész, amikor Balázs belépett a szobámba, borral a kezében. Erősen deja vu-m volt: belépek a szobájába, kezemben a borával. Még szerencse, hogy most azért más volt a helyzet. Nem kötöttünk ki az ágyamon, nem csókolóztunk órahosszákon keresztül, és főleg nem mondtuk olyanokat egymásnak, amitől még egy sokat látott pornószínésznő is elpirult volna. De azért az évődés megvolt... és a hamis ígéretek ismét megjelentek, csakhogy ezúttal én voltam az, aki hazug ígéretekbe ringatta. Persze Balázs, szívesen elmegyek veled kocsikázni... Ja, persze, hogy utána meg ismét beléd habarodjak, és elveszítsem Őt, Rolit. Akit végre tényleg helyesen szeretek. Mert igaz, hogy mások előtt olyan kis idióta, szőke bolond gyerek tud lenni, de ha kettesben vagyunk, ha a figyelő pillantások hirtelen elfordulnak, egyszeriben átalakul valaki mássá, valami mássá... egy bújós, aranyos édes kisfiúvá, akit annyira, de annyira tudok imádni.Ja, és hogy maradjunk a 3-as szám bűvöletében, említsük meg újdonsült legjobb barátomat, Andrist. Fú, hogy én mennyire közös húron pendülök azzal a sráccal! Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyire egymásra találtunk! Ugyanazok az idióta poénok, képes röhögni az idióta vicceimen, és szorgosan modellt áll, amikor rosszabbnál rosszabb képeket akarok ellőni. Távolról sincs már bennem az az érzés, hogy le akarjuk teperni egymást. Már ő is túllépett ezen, és én is. Mostanra olyan lett, mint a bátyám - az életem fontos mozgatórugója, aki nélkül végem lenne.
Na de ez azért mégis csak furcsa... Három legjobb barát, három szerelmi történet, három furcsa sztori, három furcsa kötelék, és egy lány. Én. Mindannyiukhoz köt valami, és egyiküket sem lennék képes soha elengedni.
Igaz, hogy szerelemügyileg kiábrándultam Balázsból, de sohasem fogom tudni elengedni. Szükségem van rá, legalább annyira, mint a többi barátomra. Nélküle nem lennék ugyanaz, mint aki most. Egyszerűen kell, hogy itt legyen.
Andris se kell már, mint leendő pasi, ugyanakkor ő az, aki mindig elűzi az unalmamat, aki mindig ott van egy jó kis beszélgetésre, és nem mellesleg mindig értesít azokról az infókról, amiket a hátam mögött motyognak el, és amiket nem lenne szabad tudnom. Ő az én kis kémem... a legjobb barátom.
És Rolcsi... nem is kérdéses, miért van rá szükségem... egyszerűen kell, minden defektjével és baromságával. Nem ilyenre vágytam, elismerem... de érte képes vagyok sutba vágni az elképzeléseimet, mert van benne valami, ami kell. Még ha nem is tudom, hogy mi az. Csak itt van ez az érzés, hogy minden percben hiányzik... Őrületesen. Jobban, mint bárki más. És ez furcsa. Furcsán kellemes.
Szóval a fontossági kör változott. Persze itt vannak a jó barátnőim is - Katarahh, Klau, Zsuzsi, Fruzsi -, nélkülük is végem lenne, és ők is nagyon fontosak a számomra, de nem ők alkotják a tuti 3ast... sajnos, vagy nem sajnos, a szívemhez legközelebb állók csakis fiúk lehetnek. A fene se tudja miért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése