Kari Napok összefoglalva.

Hamarosan véget ér a második szemeszter, és én már megint totálisan megfeledkeztem a blogomról. Igazából annyi minden történt, hogy egyszerűen se kedvem, se időm nem maradt még ezzel is foglalkozni. 

A zárthelyik eddig egész jól sikerültek, és már a Kari Napokon is túl vagyok, amin meglepő módon másodikok lettünk, pedig az elsős csapatok nem szoktak ilyen jó helyen végezni. Az egész egy csodálatos hat napos parti volt, amin a barátaimmal még jobban összehaverkodtunk, és többekkel pedig megismerkedtem. 

A nyitó napon zsűriztem, először egy random sráccal, utána pedig a filmeket már Samuval. Na, az hatalmas buli volt, könnyesre nevettük magunkat, még úgy is, hogy a zsűri többi tagja próbált lecsitítani minket. De hát mit tehettünk volna, ha annyi megbeszélnivalónk akadt?! Utána a buli is nagyon király volt. Életemben először táncoltam a Habár asztalán, először Samuval, majd Nonóval és Ádámmal, végül pedig mindenféle random emberrel. Csak ötre értem haza...

Másnap viszont nyolckor kelnem kellett, mert indultunk túrázni. Jó móka volt, napon fetrengéssel, farakáson ücsörgéssel, fröccsözéssel és barátkozással. 

Farakás tetején jó a móka

Este nem maradt erőnk bulizni, úgyhogy pihentünk egyet. Vasárnap csak estére mentünk vissza, mert Sportnap volt, amiről mi ügyesen kihúztuk magunkat. Igazából ami érdekelt volna, arra már mások jelentkeztek, és a tavalyi tesis röpis élményeim után ahhoz már nem volt kedvem. Sajnos rájöttem, hogy egyetemista edzés ide-oda, én soha nem leszek elég ügyes ehhez a sporthoz. Kosár meg természetesen nem volt... én vagyok az egyetlen magyar a földön, aki imád kosarazni? Most komolyan... 

A buli ismét király volt, ma találkoztam egy sráccal is, akivel együtt járunk Anyagismeretre. Meglepett, mennyire másképp viselkedett itt, mint ott. Elég bunkó volt, és oké, hogy elvert csocsóban, de akkor sem kellett volna az orrom alá dörgölni... Főleg nem másnap. Ezen akkor annyira bepipultam, hogy egész hétfőn erről panaszkodtam Samuéknak, akik totál egyetértettek velem. Fura dolgoktól tudok kiakadni, na. :) 

Hétfőn mikro-és makroökonómia pótzh-t írtam, mert ez az egyetlen zh-m nem sikerült. Remélem, ez már meglesz, mert elég sokat tanultam rá. Utána mentünk a koliba, ahol elindultunk feladatokat megoldani. Ez elég unalmasnak tűnt, ezért leléptünk pizzázni. (Ezt csináltuk kb. minden este, amikor a parti kissé belassult). Mire visszaértünk, már újabb feladatok vették kezdetüket. Én ma nem akartam sokáig maradni, de lementünk "csak egy sörre", amiből az lett, hogy megint ötkor estem haza...UPSZ! 

Kedden már nem is igazán emlékszem, mi volt. Talán be sem jöttünk? Tényleg nem emlékszem. Még egy hete sem történt, de az agyam már most szita...

Szerdán 11-re jöttem a koliba, főzni. Paprikáskrumplit készítettünk, amihez Nonóval mi pucoltuk a krumplit, a hagymát, meg a fokhagyma egy részét. Nagyon fincsi lett! Eközben random feladatok mentek, amibe Ádám is beszállt, de sajnos elesett és lesérült... Ezért nem is maradtunk, inkább elmentünk mozizni: megnéztük a Zootropolist, ami egy baromi vicces, de nagyon tanulságos mese volt. Samu, Ádám és Szabi is olvadozva jött ki a teremből, amin azért marhára meglepődtem: srácok, akik odáig vannak egy mesétől? Hát milyen csodálatos barátaim vannak nekem? 

Utána felszaladtunk Samu albijába, hogy Ádám hűteni tudja a kezét, mi pedig ittunk egy tátrateát (nem, ez nem tea, hanem egy 72 fokos alkohol...igen...tíz percig nem éreztem a fájós torkom utána...:D ). Majd mentünk vissza a koliba, ahol lezárták a kari napokat. Mi ezt egy fotóval pecsételtük meg, ahol a csapatunk látható: Hega (S)Őrmester és a VODKAdétok. 

A záróbulin minden összejött, ami eddig történt, kivéve az asztalon táncolást, amit azért kicsit sajnáltam. De lelkiztem Samuval, Nonóval sziámi ikerpárnak öltöztünk, Ádámmal ciki sztorikat meséltünk, Ábellel a sebhelyeinkkel menőztünk, és Bencével végre nem csak szidtuk egymást egész este, mint a nyitóbulin.. Hát igen, ez azért siker, nem? Még egy csapatba is kerültünk, miután engem porig alázott mindenkivel. (Mikor én és Tündi voltunk Samu és Bence ellen, egy gólt se tudtunk rúgni. Ez azért mindent elmond, nem?) Így már persze tudtunk nyerni, de nem rajtam múlt, természetesen. Mondjuk a srác most is flegmázott velem, amit nem igazán értek, mivel érdemeltem ki, hazafelé mégis addig beszélgetett velem Facebookon, amíg el nem köszöntem azzal az indokkal, hogy hazaértem. Ki érte a férfiakat, úgy mégis? 

Ez volt az én csodálatos hat napom, ami remélem, jövőre, a saját csapatunkkal még jobb lesz. 

Végszóul pedig (bár csak én fogom érteni...) : ELSŐSÖK!!!